Hogyan tartsuk meg a pasit vs hogyan veszítsük el a pasit

40. Moncha privi válasz erre 2005.08.31 (11:12)

On. a 40-es hozzászólásomra várom a véleményeket továbbra is :)
Pasik írjaaaaatok ti is :)))

23 évesen volt egy olyan igazi elsöprő szerelmem. Minden klappoltm, a szerelem, a szex, a beszélgetéseink, minden. Fél évig tartott, aztán ő elment amerikába, engem nem akart magával vinni-pedig a holdra is mentem volna vele-végül elvette azt a nőt, akit miattam hagyott el. 5 év telt el úgy, hogy ugyan voltak kapcsolataim, de nem találtam a helyem. Utólag vettem észre, hogy 5 évig nem mertem szerelmebe esni! 5 ÉV AZ ÉLETEMBŐL! Ki akarja ezt mégegyszer átélni?????????
Megint szerelmes lettem és örülök, hogy végre megint tudok szeretni és adni és imádni....Nem gondolok arra, mi van ha.....................................Bazi nehéz felállni egy csalódásból, van, akinek sosem sikerül!!!!!!

Már látom az oldal használóit:
a csiszolt gyémántok... a karátokat még megszámojuk :)))

Sziasztok LÁnyok!

Nos, én nem tudom hogy van-e egyáltalán "jogom" ilyen dolgokat kijelenteni, mert én most élek az első komoly kapcsolatomban már 21 hónapja:)
de annak ellenére, hogy mi 20 évesek vagyunk, nem kell más, nem megy félre a párom, szeret mindennél jobban... én is őt, bár sokszor van hogy nem értünk egyet, vagy hogy ez vagy az nem tetszik benne.
de szeretem, és képesek avgyunk egymással kompromisszumokat kötni, alkalmazkodni és változni is! nem miatta változom, ha változom, magam miatt elsősorban, de lehet segít rájönni mi volt a gáz!
uez érvénys fordítva is...
szerelmesek vagyunk egymásba az elejétől fogva, nem tudom ugyan meddig tart és stb, de én hosszú távra tervezem ahogy ő is.
hogy mivel tudom megtartani, talán "csak" azzal, hogy igazán szeretem és ha nem lenne velem akkor az egyik felem hiányozna...
én hiszek abban hogy van igazi szerelem, lehet rámcáfolnak majd az évek, de egyenlőre ez van:)
a legtöbb kapcsolat a környezetemben azért ment/megy tönkre, mert a felek nem őszinték egymáshoz és mást mutatnak mint akik valójában.
hát pedig kinek legyen őszinte az ember, ha annak nem akivel együtt van??

Nahát Gyerekek!
Jól belehúztatok, most nem győzöm olvasgatni az írásokat. Sokhoz lenne hozzáfűzni valóm.....
Ami elsőre eszembe jut...., szóval az érzelmek kimutatása, őszinteség..
Na, engem az anyukám mindig arra nevelt, hogy legyek büszke, tartsam magam, nem kell kimutatni,hogy mennyire szeretjük a másikat, ne add ki magad....stb.
Na, ennek az lett az eredménye, hogy olyan szinten visszafogtam magam, hogy majdnem ráment a több éves kapcsolatom. Úgy gondoltam, hogy a nyilvános ölelések, simogatások csókok más emberekből ellenérzést váltanak ki.... Igyekeztem magam mindig keménynek mutatni, így a Kedves azt hitte, hogy teljesen elhidegültem tőle.....
Van úgy, hogy még most is körbenézek az utcán, hogy hányan látnak?
Nem hiszem, hogy az Anyu is ezt akarta volna, de én teljesen behúztam a féket.
Aztán ez megoldódott, amikor komolyan leültünk a Kedvessel beszélgetni.

Gyermeknek mindent megadni!
Igenis fontosak azok a dolgok,hogy a gyereked rendes ruhában járjon, el tudd vinni nyaralni. De a legfontosabb a sok-sok szeretet és biztonság!!!
figyelem a gyermekemet, amikor nincs itthon az apja állandóan hiányolja és fordítva. Ha produkálja magát, akkor nem elég, ha csak én tapsolok, kell az apuka elismerése is.
Van, hogy a gyerekek is tudnak gonoszak lenni egymással, és neked kifacsarodik a szíved, ha csúfolják, mert nincs olyan cipője, vagy ruhája.....
Most itt nem csak a "márkás" cuccokra értem. Amit azokra költenél, azt kell olyanra elkölteni, hogy együtt szerezzen különböző élményeket a család.Nyaralás, kirándulás, uszoda....

A család fogalma meg valahogy más lett.Olyan könnyen válnak el az emberek, nem azt mondom, hogyha kín már egy kapcsolat akkor is fennt kell tartani..............................

Na, ezt még beírom, idézet Oscar Wilde-tól:

" A férfi azért nősül, mert fáradt
a nő azért megy férjhez, mert kíváncsi:
így mind a ketten rosszul járnak"

:-O

:))
jövök csajok nemsoká, csak el kell ugranom egy kis pízért. :)))
visszaolvasok mindent, a gépet meg csak azért nyomtam vissza, hogy nehogy elfelejsek egy apróságot rögzíteni a naplómban :))))
gyorsan be is írom :)))

Gyerekek!

Sok vitám van a barátnőmmel, aki 19 éves volt, mikor szült és előtte ment férjhez. Azóta is együtt vannak, már 16 éve, nyílván kisebb-nagyobb problémákkal, de jól megvannak. Az a lényeg, hogy én azt mondom, 27-30 évesen már nehezebb kapcsolatot kezdeni, bízni a másikban és szeretni, mert addigra már annyiszor csalódtunk. Erre ő azt mondja, ez nem igaz. De ő ezt nem tudja, mert 16 éve együtt vannak és honnan tudja, ha kínkeservesen szét mennének hogyan reagálna..........

folytatás.:)
Az én férjem is olyan, hogy az utcán max egy csók, illetve szájrapuszi megengedett, meg kézfogás. Annyira édesen szemérmes.
Szerencsére otthon már nem kell visszofogottnak lenni:)

Na haliho :))
Ez is elég érdekes.
Én például olyan vagyok, hogy semmi izékélés más emberek előtt...valahogy szégyenlős vagyok. Alapban.
De volt már olyan, hogy valakivel egyszer elkaptuk egymást...inkább had ne kelljen leírnom a nevét...és fittyet hányva az embertömegre...őőő izé szépen sikeresen csókolóztunk egy (szerintem) jót :))
Hát ilyen nem sokszor volt, meg hát a pia ugye :))

Egyébként olvastam itt egy olyan hozzászólást, hogy tudni kell megújulni. Ezt mondták már mások is nagyon sokszor...illetve a pasi is mondta.
Hogy ez fontos.
Szerintem is van benne valami.
Itt persze nem azt értjük, hogy meg kell változni, nem. Új dolgokat tenni a kapcsolatban, amik nem olyanok azokat elhagyni...vagy valami hasonló lehet...vagy egy új piros tanga vagy nem tudom :)))

Szerintem is gusztustalan ha az utcán egymásra másznak az emberek, én még bulikban sem szeretem ezt! és sztem ez nem az érzelmek kimutatása, hanemfeltűnési viszketesgség, hogy mi jaj, de jól megvayunk.
mi még a baráti társaságok alkalmával sem szoktunk ilyet csinálni, ha házibliban vagyunk vagy stb, pedig ők aztán már hozzászoktak hogy mi egy pár vagyunk!
de úgy is kimutathatom az érzelmeimet, hogy kedvesen, szeretettel, őszintén ránézek, vagy megsimogatom a kezét, arcát...

a másik, ez a kiélés-nem kiélés problémája...
ha az ember megtalálja azt az embert, aki mellett nem érdekli más, akkor azt hiszem nem dönthet rosszul... egyébként sem hiszek rossz döntésekben... minden döntés és történés jó irányba visz, az más hogy akkor meg milyen fájdalmasan éljük meg...:(

Na, már megint le vagyok maradva!

Sziasztok!

örület, hogy pörög a topic:)))))

Szóval visszaolvastam mindent, és sok minden eszembe jutott, de egy dolgot irnék le.

A szüleim idestova 40 éve házasok. És emlékszem anyukám mesélte, hogy apámat egyszer rajta kapta inflagranti:), és emlékszem nálunk is voltak viták, de emlékszem arra is, ahogy anyukám még mindig tök sok szeretettel a szemében ránéz az apámra, és megsimogatja az arcát. Apám persze férfiasan elhúzódik, de ha anyám nem ül esetleg ki vele a konyhába dumcsizni, akkor meg van sértődve. És a nap 24 órájában együtt vannak. És nem értem hogy csinálják.....még mindig van miről beszélgetniük.
Én azt látom, hogy anyám végtelen türelme az ami a házzaságukat életben tartotta, apámban pedig a szeretet, ami a családjára és anyámra irányult. Egyszerű emberek ők, sztem soha nem gondolkodtak azon, hogy hogy kellene felújitani a kapcsolatot, meg soha nem voltak gyertyafényes vacsorán, de valahogy mégis müködik nekik....nem lértem mitől és hogyan, de néha arra gondolok, hogy sokszor túlspirázzuk a dolgokat.
Az exem régen mindig azt mondta, hogy ne gondolkozzak túl sokat, mert akkor abból mindig valami vita, vagy kis perlekes alakult ki,és jobb amig nem kezdek el pörögni, és mindennek az értelmét, meg a jelentésést keresni, néha csak tudni kell elfogadni a dolgokat olyannak amilyen, és arra gondolni, hogy mindennek meg van a jó oka. A jó oka, és ez itt a lényeg.