Szép napot!
Már aktuális lenne egy ilyen forum. Igaz, nem fogyókúrás, de várom a hozzászólásokat:)
Ne kíméljetek!
Ne kíméljük egymást.
Hajrá csajok :)

fórum: 

hozzászólások

Kedves Moncha!

Rendesen a mélyére eveztünk a dolgoknak, de akkor folytassuk...:)

A múlt emlékeinél nem azt értettem, hogy a párunkkal csevegünk a velünk történtekről, hanem hogy minden kapcsolat változtat rajtunk, és valld be magadnak is, hogy minden szívfájdalommal karcolódik a lelkünk, a szerető képességünk.
valahogy csalódunk a világban és a kapcsolatokban. Szerintem ez az alapállás.
Az ember sok szenvedéstől megkímélhetné magát, ha használná a józan eszét. Én is baromira szenvedélyes alkat vagyok, és csináltam 2-3 utólag hajmeresztőnek tűnő dolgot. És ha belegondolok, előtte mindíg súgta valami, hogy NE!
utólag persze helyre pakoltam a dolgokat, de tisztább és ártatlanabb embernek érezném magamat ezek nélkül a tapasztalatok nélkül.

A magam részéről mélységesen meg vagyok győződve, hogy a szex és a szerelem nem szétválasztható, nem szabad(na), hogy az legyen....

Értem.
A csalódásokat is lehet ám máshogyan feldolgozni.
Nézd, nem írok le dolgokat, mert ezek annyira mélyen érintettek, hogy hosszú hetekig az utcára sem léptem ki.
Bár mondjuk nem tudom hol találsz olyan embert aki képes néhány benyugtatózott hónap után újra optimistán állni bárkihez is...bár az ember lehetséges más...de sosem tudhatod ki okoz fájdalmat és ki boldogságot...idő kérdése.
De azért én azt gondolom, ha a naplómat figyelmesen elolvasod, van ott benne némi információ.
Mondjuk egy négy éves kapcsolatból én sem úgy szálltam volna ki, hogy ez az ember az életemre tör...mert egy beteg állat...és nekem csak annyi marad, hogy a földről felkelve tudatlanul hadonásszak egy konyhakéssel, hátha eltalálom.
Na de ez ugye régen volt...de hozzá kell tennem kurvára mélyre hatolt a dolog, ha lehet így fogalmazni.
Nézd, sok csalódás éri az embert.
Én viszont ott vagyok, hogy a csalódások és a sérelmek azok pozitív irányba építették a személyiségemet.
Azt pedig kicsit rossz érzéssel írom le, de tudom, hogy ettől sikerült ide jutnom.
Senki sem állt mellettem. Még a családom sem.
Akkor így éreztem.
De vártam és kerestem is...

Szex és szerelem?
Hmm. Én szexeltem már jót érzelmek nélkül.
Határozottan csak jót.
Más szeretkezni szerelmesen. Itt azért gondolom mindenki volt már szerelmes...és pontosan tudja milyen ez :)

Haliho.
Őszintén szólva furcsának találok én itt egy-két hozzászólást.
Nem írok neveket, mert szólásszabadság van...vagy "gondolkodó szabadság"?
Ami azt illeti, hogy kinek van joga mihez...
bárkinek joga van bármihez. Én ezt mondom.
Szerető szerep:
Téves út:
olyan apró tényező miatt, hogy amikor szerelmes az ember, akkor bizony nem fér bele +1 fő, legyen az feleség.
Ökörség azt állítani, hogy így is elfogadom a férfit.
Egy normális kapcsolatban két ember van.
Hát láttam én már olyat...hogy a pasi nős volt + 2 gyerek...és bizony otthagyott mindent a nő miatt.
Azonnal. Azonnal hagyta ott.
Az egzisztenciális szintje az embernek akkorát zuhant, hogy csak néztem.
De a szerelmet választotta: mert volt. És ezt a nőt el is vette. :)

2. Család szerepe: megcsalva a feleség.
ehhez is van hozzászólás, itt van:
Vannak olyan feleségek akik tudják, hogy megcsalják őket...többször is...de nem válnak. Anyagi vagy egyéb okok miatt.
Azt mondom, akit megcsalnak meg is érdemli...ha már tudja és nem tesz ellene. Sőt, vannak olyanok is, akik továbbra is úgy viselkednek mint egy "jó" feleség.
Na ez vicc. Mindenkinek (ahogy itt prédikáltátok) joga van a boldogsághoz...akkor nem értem, miért nem válik el valaki és talál olyan párt, akiben van annyi, hogy ne lépjen félre.
Ne kezdjünk statisztikai adatokkal dolgozni. Én azt gondolom, hogy ha egy kapcsolat normálisan működik ott egyik fél sem fog "kinézni". Ha az igazi értékek ott vannak a személyben, bizony nem csaljuk meg a másikat.
Én azt gondolom, hogy aki félrelép gyenge jellem, mert bizony van egy kapcsolata, ami már nem működik gyakorlatban...de azért ott marad benne...mert már megszokta...
Ezt pedig a házasságra is rá lehet húzni.
Ehhez a gondolathoz férjhez sem kell menni...

Ha pártfogást kellene alkalmaznom.
Azt is megkapjátok :))

A szeretők pártját fogom, mert a házasságból kikefélő férfi ócska, gyenge jellem.
DE
A szerető térjen észhez...
Egy szerető sosem kezdeményezhet. Ez a lényeg szerintem.
Érti ezt valaki?

Drága Moncha!

Bocsi, de most keményen ellent fogok neked mondani.
Mert itt alapvetően egy ERKÖLCSi kérdésről van szó. Az, hogy valamit helyes vagy nem helyes megtennem nem állítható párhuzamba azzal, hogy "jogom van a boldogsághoz", vagyis,

Drága Moncha!

Bocsi, de most keményen ellent fogok neked mondani.
Mert itt alapvetően egy ERKÖLCSI kérdésről van szó. Az, hogy valamit helyes vagy nem helyes megtennem nem állítható párhuzamba azzal, hogy "jogom van a boldogsághoz", ugyanis, HELYTELEN, ERKÖLCSTELEN ÚTON NINCS!!!!!JOGOM, JOGOD A BOLDOGSÁGHOZ. Az igazi boldogsághoz TISZTA LELKIISMERET társul, aminél fogva az embert a lelke mélyén valódi öröm és nyugalom tölti el, amiből lelki erőt tud meríteni.
Szerintem, aki szerető szerepre vágyik, annak a lelkében nincs rendben valami, de nagyon nincs. Valamiféle perverz örömet érezhet, hogy elhódítja, ami a másé....
Együttérzek és geszetenyeszív hozzászólásával, mert feleségként én sem érzek máshogy.

Azt is írod, hogy valaki lehet jó apa, habár egy rossz férj. Ezzel sem értek egyet. Azt, hogy valaki jó apa-e a gyerek oldaláról kell nézni. Egy gyerekben meg mi van? Szereti az anyját ÉS az apját. Igenis fontos neki, hogy az apja milyen kapcsolatban van az anyjával, és általában milyen életet él. A jó apasághoz egyébként is olyan értékes lelki tulajdonságok kellenek, amik nem tudom hogy lennének meg egy olyan férfiben, aki egyébként rossz férj és/vagy kicsapongó életet él.

Figyelj.
Én nem a mihez van jogunk részhez akartam hozzászólni.
Sokkal inkább ahhoz, hogy a miértekre keressem meg a kulcsot.
Ezt a tiszta lelkiismeretet is igen furcsán kapcsoltad a témához.
Bár nekem paplan tisztaságú a lelkiismeretem, mitől van az hogy mégsem kapok igazi boldogságot?
?
Mondjuk az igazság az, hogy nem is érdekel...mert nekem fontosabb, hogy a másiknak oda tudjam adni azt ami én vagyok.

Azért mert a lelkiismeret sokszor tévútra visz. Ezért.
Én már annyiszor gondoltam, hogy oda kell mennem...oda kell mennem, mert szükség van rám. Találkozni kell.
A lelkiismeretet a szív irányítja, és bizony sokszor kell ésszel dönteni.
Ezért.

Moncham!

Szerintem ebben tévedsz: hogy a lelkiismeretet a SZÍV irányítja. Nem a szív irányítja, mert az nem képes az irányításra. Pont azért szinte objektív dolog a lelkiismeret, mert az ész, és az erkölcsi szabályok szerint reagál, és éppen a SZÍV ingadozásai ellen véd.
Pl.: Frodo-t szted mi irányítja? Az érzelem. Emellette erkölcsös, LELKIISMERETES döntést hoz, ami a saját javán kívül figyelembe vesz mát is? NEM
Vagy: "nem szeretem már a férjem, ezért elválok"- ezzel szemben a lelkiismeret szava: légy hű mindhalálig, maradj következetes és megtalálod az utat a boldogságot.
Szóval a szív NAGYON ingatag dolog, az érzelmek jönnek-mennek, így nem lehet egy életet az érzelmek szt. leélni.
Pont most divat az érzelmek túlhangsúlyozása és abszolutizálása, és ennek köszönhető a sok tönkrement házasság is.

Ha olyan lesz, hogy én feleség is leszek...
Bár ezt esküszöm megemlítem majd itt :))))
na szóval ha olyan lesz és elmúlik ami volt, akkor kilépek a házasságból.
És hogy miért?
Azért mert a szerelem nem sírig tart, bár szeretném ezt hinni, de a szerelem az csak egy bizonyos ideig tart és utána ha elmúlik két dolog válthatja fel:
a szeretet és a másik...amit senki sem szeretne.
Tehát: a kérdés, hogy a szerelem mikor múlik el...és mi jön azután.
Bár sokan azt mondják szerelemből szeretnének férjhez menni, én azt mondom szerelemnek lennie kell az elején...aztán akkor házasodni amikor a szeretet ott marad.
Mert nem mindig marad ott.
Több évtizedes házasság után is megmaradhat a szeretet. Igen. Megmaradthat, mert ismerek és tudok is ilyen példát írni!
Nézd. Ha nem marad szerelem/szeretet akkor bizony el kell válni.
Azért kell elválni, mert ha nincs szeretet a másik iránt, akkor minden nap egy kínszenvedés lesz.
A MÁSIK FÉLNEK.
A másiknak lesz az. Érted? Mert ha nem tudsz szeretettel lenni valaki iránt azt megérzi a másik szavak nélkül is...éppen ezért ilyen és ehhez hasonló szeretet nélküli akármik pattannak vissza rád...és azon veszed észre magad...hogy eltelt 20 év...és semmi sem változott.
Ezért.
Én 90%-ban teszem a voksomat a szívem döntéseire és a másik 10-et pedig mérlegelve nyugtázom. Mert nem tudok mást tenni.
Szerintem a szív nem hazudik.
Azért nem mert mindenhez idő kell.
A kapcsolathoz is. Csak a bolondog hiszik azt, hogy pár hónap (akár év) elég ahhoz, hogy véleménycsomagot állítsunk ki egy kapcsolatról...
Nyugodtan le merem írni: az igazi érzelmek csak úgy nem mennek...ahogy Te azt írtad.

Kedves Moncha!

Az természetes, hogy a szeretet nagyon fontos, én sem úgy értettem a hozzászólásomat, hogy ha ütnek, rúgnak te azért tűrd szótlanul.
De! Amit leírtál, az alapján nem javaslom neked a házasság intézményét. Az másról szól......

Szerintem nem...
Csak nem tudom látott-e már két embert tönkremenni egy házasságban...
mert én láttam és sajnálatos módon ...
na nem is írom.

szerintem alkalmas vagyok bármire...amire bárki más...sőt lehet hogy sokkal többre mint bárki...vagy sokkal többre mint bármi..
:))

Húúúúúú! Gyerekek!
Aszem, ez nem egy egyszerű téma.
Amit Moncha írt annak a 99%-ával értek egyet!
A házassághoz 2 ember kell, ez a 2 ember dolgozik azon (jó esetben), hogy tartósan fennálljon, gyarapodjon, és fejlődjön.
Én is úgy gondolom, hogyha megcsalnak akkor annak Te is oka vagy. A szerető-státust nem ismerem el! Egy férfinek vagy nőnek ha megcsalja a másikat, legyen annyi mersze, hogy kilép a házasságából, vállaja fel a tettét, kezdjen új életet, és engedje hogy társa is megtalálja a maga boldogságát.
Naná, hogy ezen emberek 90%-a nem ezt teszi, mert valóban újra kell kezdeni az életét, egzisztenciáját felépíteni, mert így sokkal könnyebb,kényelmesebb. Az a házastárs akit meg megcsalnak és nem tesz ellene, az hol áll erkölcsileg?
Mindezekhez szerintem még társul az intellektus is.
A szeretőnek mindaddig jó ameddig-ahogy gesztenyeszív is írta-nem kell a férfit ellátni.
Na, ez egy bonyolult téma.
Végül is úgy gondolom az egészet, hogyha egy házasság sajnálatos módon nem működik, főleg ha egy 3.is a képben van, akkor nem kell erőltetni, a család összes tagja megsínyli ezt, nem azt akarom ezzel mondani, hogyha adódnak súrlódások, gondok, akkor gyorsan rúgjunk fel egy házasságot, majd jön a következő, nem!
Csak ha tényleg elmúlt a szeretet, a szerelem és kibékíthetetlenek az ellentétek, akkor ne gyötörjük egymást feleslegesen.

Természetesen, a házassághoz két ember kell, ez nem is vitás, de mégis mindkettőn 100% múlik.

A többi gondolatodra reagálva pedig szeretném elmondani, hogy pl. a katolikus egyházjog szerint ha az egyik fél úgy ment bele a házasságba, hogy "ha nem sikerül, elválok", az a házasság érvénytelen, és a házasság nem jött létre.
Valahogy ebből érzem én azt, hogy a házasság túlmutat az érzelmi adok-kapokon, és a kölcsönös kellemes érzéseken.
És ebből tűnik ki az is, hogy ma bár sok ember házas, csak kevesen élnek Házasságban...........

Majdnem elfelejtettem:
Család: gyerekek

Egy jó apaságnak semmi köze a házassághoz.
Lehet úgy is élni egy fedél fölött, hogy hetekig egymáshoz sem szólnak az emberek...had ne kelljen részleteznem.
Lehet valaki úgy is jó apa, ha nem férj.
És ezt csak azért írom, mert sokan húzták elő érvnek a feleség mellé.

Gondolom leszedik a fejem nemsoká a feleségek.
DE

beszéltem olyannal aki megcsalta a nejét:
elmebeteg stílus feleségtől, egész egyszerűen nem foglalkozott magával a nő, a szexet a pasi már csak tévéből ismerte.
beszéltem olyannal is aki megcsalta a férjét:
mert nem kapta meg azt amit elvárt volna, sokszor bizony ők hordják a nadrágot otthon...
beszéltem olyannal is aki szerető volt
több évig volt szerető, aztán rájött, hogy bizony az a férfi nem az...és szó nélkül lépett ki a státuszából.
Érdekes módon ott is a pasi akarta visszacsábítani mint Frodónál.
A legmeglepőbb viszont az, hogy ezt az embert később egy újabb szerető oldalán látta :))

beszéltem olyannal is aki mindig ki volt téve a kísértésnek (nő,férfi) és bizony egyik sem ment félre, mert azt gondolták amit.
Amit akkor gondolnak az emberek, amikor érettek arra, hogy ne a maguk boldogságát hajszolják, hanem a másikat próbálják azzá tenni.

Mindegy ki mit csinál, ez a lényeg. Nem lehet az embereket leláncolni ... magunk mellé sem.
Erre a házasság sem jogosít fel, de ítélkezni nem szabad.
Szerintem.

lehet, hogy naívnak tűnik majd ez:
én sosem gondoltam azt, hogy megcsalt volna bárki is engem.
egyszer volt már úgy, hogy tudtam valaki pályázik a pasimra.
ez a pasi pedig szakított velem, és tudod mit mondott? azt mondta, hogy talált egy olyan nőt, aki úgy érzi, hogy sokkal jobban illik hozzá és működőképesebb a dolog vele. a másik nővel.
és elém állt ezzel a szar dumával :))
őszintén elmondta, hogy rezeg a léc alatta, mert le fog feküdni azzal a nővel...de előtte el kell hogy hagyjon engem.
durva?
akkor jó szar volt nekem, de így utólag rájöttem, hogy semmi mást nem értékelek jobban, mint azt, hogy elém állnak és megmondják . őszintén.
azóta ő az egyetlen férfi, akivel volt kapcsolatom és a jó viszony megmaradt.
bár nősülni készül -hallomásból tudom-, de azért amikor összefutottunk az utsó mondata az volt (a kérdésre: tényleg nősülsz?) : addig még sok víz lefolyik a dunán.

a lényeg. nekem jó tiszta a lelkiismeretem. sosem csaltam meg senkit.
háhá tök jó :)

Sőt, még annyit tennék hozzá, hogy a szép, nagy, szenvedélyes érzelmek csak a kezdő lökést adják meg a házasságnak, ami az én véleményem szerint egy élethosszíglan tartó, hűséges, ragaszkodó kitartás a másik mellett.

Na, jól van Skaccok!
Ezt még leírom, utána nem szólok, hiába fognak "beszólni"
Előre bocsátom,hogy én is hiszek.... Nem járok vasárnaponként a templomba és nem gyónom meg a bűneimet, hogy aztán tiszta lelkiismerettel folytassam mások elleni vétkeimet, hogy vasárnap megint gyónhassak.
Valláshoz való kapcsolatomat egészségesnek tartom, inkább úgy élek, hogy ne kelljen gyónnom.
A fenntebb leírtakat senki ne vegye magára, csalk rám vonatkozik.
Egy azért biztos, ha a házasságomban adódó gondokat, minden erőfeszítésem ellenére sem sikerül megoldanom, nem kapok kölcsönök szeretet és tiszteletet, akkor nem fogom a Bibliát elővéve meggyőzni magam arról,hogy a házasságomat fennt kell tartanom, mert egymásnak teremtett minket az élet.
Na, csók!

Ui: Bármennyire is tudjuk (mi, akik ezen vitatkozunk, mert acsaládunkból ezt hoztuk magunkkal, mert képesek vagyunk eldönteni, hogy mi a helyes...stb), hogy mik az erkölcsi elvárások, mindenki úgy éli az életét, ahogyan neki tetszik.
Ráadásul az azonos gondolkodású embereket úgyis egymáshoz sodorja az élet!!

No. Gondolom akkor most itt azt kéne részletezni, hogy mitől működik egy házasság...meg az micsoda.
Voltam már olyan házasságkötésen ami nem csak a házasságkötőben volt megtartva...szóval hallottam már azon mondatokat.
Én azt gondolom, hogy ha minden erőfeszítés és munkálat ellenére SEM működik a dolog, bizony külön utat kell választani.
Akkor csak néhány említést teszek arról, hogy mik azok a dolgok amelyek egy rossz házasság következményei:
depresszió
alkoholizmus (sok esetben gyenge drogok)
agresszívitás -erőszak
személyiség összeomlása
degenerált gondolatvilág
a gyerek fejlődését pedig meg sem említem.

Bárhonnan fel lehet állni, és bármikor újra lehet kezdeni. Bármikor.

Kedves Moncha!

Én nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én úgy viszonyulok a házassághoz, hogy az RAJTAM múlik.
Magyarázat, mielőtt elsőtétülne előttetek a világ:
A másik fél lehet ilyen-olyan-amolyan, de hogy ÉN hogyan reagálok a dolgaira, és hogyan építem/rombolom a kapcsolatunkat, az rajtam múlik végső soron és nem Rajta.
Szomorú példák, amiket felsoroltál, de erről az jut eszembe, hogy:
önvédelem.
Az illető úgy akarta megvédeni magát a másik féltől, hogy depressziós lett stb.....

Arra a gondolatodra, hogy te elválsz ha már nem szereted a férjedet azért írtam azt, amit írtam, mert akkor a házassági eskű, holtodiglan holtomiglan fogadalmak csak egy sablonos, bár romantikus szöveg, amit párás tekintettel elrebegünk, és nem valóságos elhatározás.
Inkább jobb, ha az ember őszinte önmagához, és nem vállalja be, azt, amire nem érez magában képességet.

:))

Nem írhatsz ekkora baromságot. Komolyan.
Babika. Most csalódtam benned.

"Én nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én úgy viszonyulok a házassághoz, hogy az RAJTAM múlik.
Magyarázat, mielőtt elsőtétülne előttetek a világ:
A másik fél lehet ilyen-olyan-amolyan, de hogy ÉN hogyan reagálok a dolgaira, és hogyan építem/rombolom a kapcsolatunkat, az rajtam múlik végső soron és nem Rajta. "

Az ego megmaradt?
Vagy eldobtad? Mert ha nem...akkor nincs miről beszélni.
Rajtad múlik= mert azt tartod szem előtt, hogy neked mi a jó.
És munkálkodsz azon, hogy a jó megmaradjon.
Munkálkodj.

Nevezzük nevén a dolgot:
A házasság nem más mint két ember szerződése.
Nem több.
A szerződés pontjai pedig le vannak írva -láthatatlanul- és ha megszegik akkor igazán elgondolkozhatsz azon, "rajtam múlt?"

Ha nem tévedek hamarosan férjhez megyek :))

Kedves Moncha!:)

Bármilyen furcsa is, de gondolataimmal nem a te szimpátiádat akarom megnyerni, sőt senkiét sem..

Magamról pedig: Én egy nagyon szilárd ego vagyok. Ha nem az lennék, valószínűleg nem így látnám az életet, ahogy látom.

Furcsa, hogy neked pont az ellenkezője jött át....

"Én egy nagyon szilárd ego vagyok"

Pontosan az jött le amit írtál.
Érezni az írásaidon, hogy ego vagy.
De nem gond...mert úgy látszik majd később jössz rá arra, hogy a saját boldogságod a moziszékeknél csak a 2. sorban fog elhelyezkedni...nem az elsőben.
Mert én azt gondolom, hogy sokkal fontosabb az, hogy aki velünk van azt boldoggá tegyük.
És ha ő nem akarja akkor annak oka van. És amint nincs ego, rájön az ember arra az apró dologra, hogy lehet azért nem akarja, mert nem te vagy az akit maga mellett képzel el.
Így gyakorlatilag semmi sem múlik rajtunk.
Mint írtam csak olyan dolgok, amelyekhez egy ember kell.
És az éppen nem a házasság intézménye.

Moncha

"Mert én azt gondolom, hogy sokkal fontosabb az, hogy aki velünk van azt boldoggá tegyük.
És ha ő nem akarja akkor annak oka van. És amint nincs ego, rájön az ember arra az apró dologra, hogy lehet azért nem akarja, mert nem te vagy az akit maga mellett képzel el. "

Igazából ezt a gondolatot nem tudom áértelmezni, mert:
1. ha nem én vagyok, aki maga mellett képzel el, akkor miért vett feleségül.
2. ha meg úgymond "meggondolja" magát, akkor meg felesleges ilyen szépen fogalmaznod. Hűtlen volt és kész.

1. ha nem én vagyok, aki maga mellett képzel el, akkor miért vett feleségül.
-mert akkor ezt gondolta...és most is ezt gondolja.
-bár ahhoz ugye össze sem kell házasodni, mert vannak egyéb módszerek is hogy valaki mellett legyünk
például sokat vagyunk együtt, vagy együtt élek vele

2. és akkor mit teszel?
te például mit tennél egy ilyen helyzetben? ha hűtlen lenne hozzád?

Nem hűtlen, ha odaáll eléd és megmondja, tévedett. Ha veszel egy fajta ételt, legyen az csoki, akkor csak azt fogod enni és semmi mást? Ha jobbat találsz, akkor is maradsz a réginél, mert találtad meg először? A házasság ugyanez, csak a csokis eset kicsit egyszerűbb. A házasság ha jobban belegondolsz, csak egy egyezség, egy szerződés, ahogy Moncha mondja, és minden szerződés fel lehet rúgni, csak megvan annak is a módja.

No. Nem felrúgni, csak megbontani.

Csoki esetére levetítve:
Életem során jó sok csokit megkostolok. Néhányat kiköpök..néhányhoz kell némi tejszínhab hogy az íze előjöjjön...de ha talál az ember egy igazi csokit, amit keresett (fogalmazzunk így) akkor kezdek gondolkozni, hogy lehet-e több is...mint csokievés.
Megrágom. Megformáljuk egymást...és eldől a dolog.
Ha a csoki tovább akar formálódni, akkor jó úton van a dolog.
Ha a csoki nem akar tovább formálódni, akkor mégsem ő az a csoki.
De egy biztos. Most ülök mint valami ökör a gép előtt és eszembe jutott a boltba bemegyek és leveszem a polcról amit akarok telefonbeszélgetés.
Igen.
Tudom, hogy hasonló sok gondolatmenet.
De.
A csoki az csoki.
És ha az a csoki nem akar finom csoki lenni az én számban, akkor azt a csokit hagyni kell.
Ha a csokinak lejárt a szavatossága (mert problémák vannak) akkor a csokinak segíteni kell.
A csokinak úgy kell segíteni, hogy elérhetőek vagyunk.
És ha ez a csoki az én csokim akar lenni, akkor én leszek neki csokiné :)

Zazu.
Nem véletlen, hidd el.
A boltos telefon. Emlékszem.
Volt egy boltos telefonom. Amikor erről beszéltek nekem. És itt van.
Hányszor mész be a boltba...nagyon sokszor.
Te meg lehetsz akármi...csoki, konzerv, klotyópapír...és semmi más dolgod nincs csak az, hogy valaki levegyen és betegyen a kosarába.
Illetve a másik, amikor Te mész be a boltba...és szépen leveszel a polcról valamit.
Egy csokit mondjuk.
Megrögzött csokievők mindig u.azt a csokit emelik le. És nem tudják a választ miért. De oka van.
És kitartanak a választott csoki mellett.
És nem azért mert szeretik azt a fajtát...de
akkor sem jövök rá, hogy miért ...
miért pont az a csoki kell.
Ha megírja a választ valaki:
mert azt a csokit szereted...
én mondom, berekesztem a kupaktanácsot!!

Ne akarj már magyarázni :)))
Mondom nincs ott mélcím.
Nem adom ki azóta a mélcímemet...mióta a telinyomták fogyókúrás termékajánlóval a postámat...meg társkeresős szöveggel írtak nekem levelet...miután elolasták a naplómat :D
Pedig nem is láttak :D
Na mindegy...azóta nincs mélcím...ott sem...

Pontosan így van, ahogy írod: "a házassági eskű, holtodiglan holtomiglan fogadalmak csak egy sablonos, bár romantikus szöveg, amit párás tekintettel elrebegünk, és nem valóságos elhatározás". Azt gondolom, hogy ez állati maradi.
Az emberek változnak, az érzelmek úgyszintén. Szerinted azért kötnek annyi házasságot templomban, mert olyan marha hívő mindenki? Hát el kell hogy keserítselek. A párok javarésze pont a romantikus külsőségek miatt megy templomba esküdni, a holtomiglan-holtodiglan szöveg pedig csak bla-bla.

Egyébként szerintem nem maradi.
De én mint mondtam nem vagyok keresztény.
Bár gondolkoztam rajta, hogy megkeresztelkedem...de sokkal közelebb áll hozzám más vallás...de erről inkább most nem írnék, mert ez nem hittérítő topik. :)
Babika. Ne szaladj el, mert lehet, hogy más a véleményünk, de én szívesen olvasom másét is...és szerintem a többiek is így vannak ezzel :)

azért hozzászólok még egy utsót a templomihoz.
lehet, hogy engem nem ott vesznek majd el :)
de én nem is írtam, hogy lenne ilyen igényem.
Nem ezen múlik a házasság tartóssága.
Két emberen...még mindig :)

Elfogadom a nézetedet...mert nem tehetek mást.

És most csúnyát írok.
Bár a házasságba mindenki úgy lép be, hogy az örökké tart. (aki nem az ugye másért...de nem is arról van itt szó)..de nem minden áron.
Ha megkezdődnek a problémák, akkor sem egyből a válás a gondolatom.
Nem erről beszélek én.
Hanem arról, ha nincs megoldás.
Amikor kiaknáztam az összes olyan lehetőséget amivel meg lehet menteni a házasságot (bár ehhez is két ember kell!!!)
Ha nem működik együtt, egy kis időre külön kell menni.
Igen, külön kell költözni. Ennyi.
Aztán az szépen eldönti, hogy mit ér az a házasság.

Az ismeretségi körömben mindenki így oldotta meg a dolgot, és csak egy válás volt. Mert mindenki jobban érezte magát a másik nélkül.
Akkor minek erőlködjenek együtt????

Na nem papolok itt :)
Holnap keresek egy papot...megyek gyónni :)
Gondolom nem kell majd felmutatnom semmi papírt, hogy hívő vagyok-é
Viccet félretéve...maradjunk már a realitás talaján.

Oldalak

Tartalommegosztás

Feliratkozás Feliratkozás a címlapon megjelenített tartalmakra csatornájára