Szép napot!
Már aktuális lenne egy ilyen forum. Igaz, nem fogyókúrás, de várom a hozzászólásokat:)
Ne kíméljetek!
Ne kíméljük egymást.
Hajrá csajok :)

fórum: 

hozzászólások

Halika!

Figyu! Van olyan könyv amit szerinted minden férfinek olvasni kell(ene)? :-)))))))

Most ez tényleg nem vicc! Jön a Karácsony, és szívesen vennék neki egyet!! :-)))))))))

Na, most ez azért is jutott eszembe, hogy miért csak a nők olvassanak ilyesmit? Igenis a pasik is olvassanak.
Jól van PRAET :-))))) Már látom a válaszodat, ja és a többiekét is.

Pusszancs

Ledöbbenve olvasom a sorokat.
Hihetetlen.
Lányok, döbbenet komolyan.
Ne csináljátok ezt.
Van úgy, hogy az embernek az eszére kell hallgatnia és nem a szívére...
Én mindig arra hallgattam és el is hagyott az az ember, akit iszonyat módon szerettem.
Bármit megtettem, bármit megtennék, hogy működjön.
De már annyiszor levéstem magamnak ezer papírra:
amihez két ember kell, ott a másik is dönteni fog.
amihez egy, ott csak én.
Ki lehet ölni a szerelem érzését. Rohadt szar érzés, nagyon fájó. Undor fog el saját testedtől meg lelkedtől, de én egyszer megcsináltam...és úgy sikerült nyitnom más férfiak felé.
Bár ugyanúgy jártam mint korábban, de a legszebb az egészben, hogy én mindenféle lélektorna nélkül hajtom le a fejem esténként a párnára, mert azt gondolom: én én voltam. Senki más.

Én nem osztozom, senkivel. Szerelembe nem fér bele 2 embernél több személy.
2!
Öntörlés. Ezt kell tenni. Fájni fog, a tested utálni fogod, de működik. :)
Utána pedig a hangját hallva is jót nevetsz, micsoda barom voltam akkor...

Látom engem már megoldott problémaként kezeltek. Pedig azért még itt sincs minden lefutva.
Tegnap elhatároztam, hogy lekezelem a pasikát, levegőnek nézem stb. Ehhez képest, se tegnap, se ma felém se nézett, így nem tudok cselekedni, hanem újra kezd hiányozni és csak arra gondolok, miért nem jön már...

Drágám!
Toporogjál ott ahol az előbb írtad :-))) És ahelyett, hogy a másikat lesed, szerintem hívd fel a férjedet, és kérdezd meg, hogy hogy van? és szerintem azt is megmondhatod neki, hogy gondolsz rá. Te, figyu! azokról a témákól amikről a másikkal beszélgetsz, miért nem kérdezed meg a férjedet? Végül is kivel beszélje meg az ember a dolgokat, ha nem a hozzá legközelebb álló (?) családtagjával?

Köszi Black Mamba!
Ez a válaszod megint telitalálat volt! Pont jókor jött és nagyon szíven talált, mert teljesen igazad volt. Fel is hívtam rögvest az uram. Tudod, csak az a baj, hogy vele csak vagyis többnyire a közös életünk fontos és kevésbé fontos apró cseprő ügyeit beszéljük meg (Mit ebédeltél? Befizetted a csekket? Mikor jössz haza? Ki vesz kenyeret? Mikor kell anyukádéknál vacsoráznunk? stb.), melyek egyátalán nem romantikus dolgok. ezzel szemben, N. a csábító ezzel szemben az álmaimról kérdez, az érzéseimről, az érdeklődésemről és meghallgat figyelmesen (mindenre emlékszik, amit mondtam, szemben férjecskémmel), és láthatóan csodál és elismer. Ilyeneket a férjem ma már nem tart fontosnak, mert már megszerzett engem, és úgy gondolja, hogy mindketten tudjuk, hogy szeret engem, csodál, tisztel stb. minek ezt naponta mondogatni. De nekem olyan jól esne! Tudod, Black Mamba?

Olyan sablonosak vagytok, ti nők.(a pasik is)
Ha meg akarnálak d..ni, és kicsit ismerném a hátteredet, pontosan ezt tenném, amit a kolegád.
Kis puncsolás, odafigyelés, lelki szemetes láda szerep bevállalása, apró kis meglepetések, és máris kezd közel kerülni a Szen Orosz Kézmelegítőhöz, a muffhoz.
Közben apu (feltehetőleg) hajt egy szebb jövőért, nagyobb lakásért, stb, és közben belesüllyed egy kicsit a hétköznapokba. Egyszer csak azt veszi észre, hogy az asszonyka jobban sminkkel, mint eddig, a kedvenc ruháiba jár dolgozni, furcsa túlórák ugranak be, stb.
Pedig ő még mindig szereti a feleségét, és még mindig vele képzeli el a jövőt, tőle akar gyerekekt.
Majd jön a törvényszerű bukta, rosszabb esetben válás, jobb esetben a bizalom örökre elvesztése.
Nem lehet, hogy bennetek is van hiba?
Hogy csak érlelitek magatokban a problémát, napról napra, ahelyett, hogy kinyitnátok a szátokat, és elmondanátok, hogy ezt, meg ezt szeretném, mert még mindig nő vagyok, és naponta kell a visszaigazolás.
A pasik agya nem romantikus lányregényeken nőtt fel, sokkal hétköznapibb, és technokratább dolgok körül forog, mint egy romantikus sms, vagy egy szál virág.

Kedves Praet!

Én is köszönöm a hozzászólást, meglepődtem, de örülök, hogy a másik oldal véleményét is megtudhatjuk.
Szerintem nem sablonosak, hanem egyszerűen csak ilyenek vagyunk. És ahogy Te tudod, hogy mire van szüksége egy nőnek, úgy tudja a többi férfi is. És miért csak akkor jut eszükbe, amikor a muffot keresik?????????? Én annyira vágyom a szextől független kedveskedésre, ölelgetésre, vagy amit Te is írsz: romantikus sms, email, szál virág stb. De a férjem is csak akkor csinál ilyesmiket, ha szexet akar. Minden héten többször is hallom tőle a "Szeretlek" szót (ami egy nőnek maga az élethez szükséges oxigén), de csak és kizárólag szex közben mondja. És én pedig azt szeretném, ha nem akkor, vagy nemcsak akkor mondaná. Én nem akarok egyenlő lenni a szex-szel, nem kizárólag muff akarok lenni, hanem nő, akinek udvarol a féje, akit minden nap meg akar hódítani. Csakhogy férfiésszel ez hülyeség, mert minek meghódítani azt, aki már megvan?
Szomorú vagyok amiért a topic egyértelmű véleménye, hogy a kollégám csak lefektetni akart. Szerencsére én nem elsősorban fizikailag vágytam rá, hanem lelkileg vágytam arra, ahogy ő "odavolt" értem. Én amikor belészerettem, akkor azt képzeltem róla, hogy ő megismert engem, a csodálatos nőt és csak arra vágyik, hogy bárcsak egy ilyen felesége lehetne, mint én.
Igazad van Praet, mi nők is hibásak vagyunk. Nagyon is.
Abban viszont nincs igazad, hogy nem próbáltam a férjemnek jelezni az igényeimet. 3 éve vagyunk házasok és rendszeresen jelzem neki romantika iránti vágyamat, de sajnos kevés volt a foganatja.

KEdves Lorraine!

hogy jelezted a férjednek? elmodntad neki hogy drágám ez és ez van, én ezt és ezt akarom?
csak mert nálunk a párommal úgy működik a dolog, hogy én elmondom hogy figyelj szivem, idegesít hogy nem törődsz velem, hogy nem figyelsz rám és stb (perzse jó lenne ha erre magától is rájönne, bár az utóbbi időben azért fejlődik:))
és akkor azt mondja, hogy igen kcisim tök iagzad van, csak a suli, vizsgák stb eléggé kifárasztott, nem volt időm ezekre is gondolni, de majd most javítok rajta...
sztem tényleg ennyire egyszerű ez az egész, és mi bonyolítjk túl...

Kedves Lorraine!

Szerintem kár lebecsülnöd a szeretkezés közben kimondott szeretlek-et. Szerintem nem úgy kellen ezt tekintened, hogy csak azért mondja, mert megkapta a testedet. Ha belegondolsz egy igazán szerelmes, szeretetteli egyesülésnél magatokat adjátok egymásnak testestől-lelkestől. Egy ilyen pillanatban történő szerelmi vallomás ha jobban belegondolok azt fejezi ki, hogy a férjed örül annak, hogy veled teljesülhet ki, mintegy megköszöni neked ezt a lehetőséget. Szerintem jobban kellene bíznod benne és az érzelmei valódiságában, és nem rögtön elzárkózni előle, azzal, hogy "csak a testemet akarja". Merd elhinni és átélni, hogy a férjed tényleg SZERET, és örülj ennek.

Hali!
Csak sikerült megtalálnom a hozzászólásodat... :-P
Na, Pucikám pont ezek az szokványos kérdések, amelyektől ellaposodik egy házasság. Jó, persze nem magától a kérdéstől, hanem attól ha csak ezekre korlátozódnak a kérdések. Ja, és akkor nem sok kell hozzá, hogy elveszítsétek egymást.

Na, most az jutott eszembe, hogy melyik a jobb? Ha a pasi mindennap mondogatja, hogy mennyire szeret, és a hátad mögött megcsal, vagy nem ennyire romantikus a drága, de esze ágában sincs félrelépni?

Te, és mi lenne, ha elmennétek valahová 1 hosszú hétvégére? No csekkek és társai, vagy mozi, színház, közös sport....

Kedves Lorraine!

Én, mint házas őszintén örülök annak, hogy (te is) a férjedet választottad.:)
Az, hogy N. nem jelentkezett ma nálad szerintem annak a jele, hogy csak le akart fektetni, valódi vonzalmat nem is érzett irántad. Tudomásul vette a non verbális jeleidet a távolsáágtartásra, és ezzel letudta az ügyet. Szerintem fellélegezhetsz, hogy megmenekültél ettől az alaktól.
a mostani helyzetedre az a hasonlat jut eszembe, mint mikor valaki kap egy sebet. Amikor a seb gyógyulni kezd, akkor viszket is. Na most ha az ember körömmel neki esik, akkor újra felszakad a finom varr rajta, és sose fog meggyógyulni. Remélem, érted a célzást....
Szerintem most annak örülj, hogy felfedezted magadban az ürességet, ebből láthatod, hogy ez a fickó már mennyi helyet betöltött benned (jóllehet a te engedélyeddel). Ezt a létező és valós űrt, amint mindannyian érzünk legbelül, kell a férjünkkel és olyan élményekkel betölteni, ami a házasságunk javára és nem kárára válik.
Szerintem a lényeg az, hogy ezt a felfedezett belső ürességgel légy tisztában és ne akard nemtelen dolgokkal betölteni...(pl. házasságtörés)

Sziasztok csajok!

Én totál lemaradtam, nem volt időm olvasni!

Valami nős pasis szerelmet olvastam Frodótól.
Hát nekem is volt egy ilyen. Meg volt olyan, hogy láttam másokat. A férfiak kényelmesek és bárki, aki egy éppen működő házasságban él, na meg nem feltétlenül a szerelem, vagy szex tartja össze a házasságot, hanem valami egész más kötődést, amit egy másik szerelem nem tud elsöpörni. Nem feltétlenül a másik fél a hibás, ha megcsalják. Vannak olyan tipusu pasik és nők, akik megteszik, mert kell nekik. Én úgy látom, hogy 98%-a nem működik és 2%-ból lesz válás, aztán esküvő. Habár manapság az emberek előszeretettel válnak és házasodnak és válnak.....
Az én kalandomnak 1 év szenvedés volt a vége, de ma, így 3 évre rá, úgy gondolom, hogy milyen jó, hogy nem jöttünk mi össze!!!! Mennyire nem láttam akkor őt racionálisan!!!! Igaz, ami kis viharos kapcsolatunk alatt elhagyta őt a neje egy másik pasi miatt, de előtte ott volt másfél hónap, amikor ő közölte velem, hogy soha nem fog elválni. Hát hiába hagyta el a neje, pontosan tudtam, mennyit jelentek neki, ezért már soha többé nem működött.
Az a lényeg, hogy nem lehet tanácsot adni, majd kialakul. Azért érezd az idő múlását....

Babika!

Csodálatos dolgokat írsz!!!!!!!!!!!!!!!!!!
"Ezt a létező és valós űrt, amint mindannyian érzünk legbelül, kell a férjünkkel és olyan élményekkel betölteni, ami a házasságunk javára és nem kárára válik." - ezt is egy életre megjegyzem. honnan tudsz te ilyen okosakat és szépeket írni? Mivel foglalkozol? Most mennem kell, holnap folytassuk. Ha írtok, akkor könnyebb erősnek lennem, ha nem írtok, akkor megint elgyengülök. Köszi a segítséget!

Jó reggelt!

Szeretnék hozzászólni a témához. Nagyon sok minden kavarog a fejemben, nem is tudom, hol kezdjem.
Májusban volt 17 éve, hogy a párommal házasságot kötöttünk. Laktunk szülőknél, született 2 gyermekünk, építkeztünk. 6 évi házasság után beköltöztünk az új házba, a kissebbik gyerek is oviba lépett, én pedig munkába. A régi munkehelyemre nem mehettem vissza, mert a gyerekeket reggel vittem az oviba, délután én mentem értük, de a pénzre szükség volt, így 6 órás munkaidőt tudtam csak vállalni az utazás miatt. Azt pedig a férjemék cégénél. Kb. 4 évig 1 irodában dolgoztunk, majd vett a cég egy házat és itt külön irodát kaptam, ekkor már a gyerekek egyedül jártak haza az iskolából, így addig dolgoztam, mint a férjem. Együtt utaztunk reggel, délután. Azóta is itt vagyunk mindketten. Tehát a nap 24 órájában gyakorlatilag együtt vagyunk. Nem vagyunk összenőve, meg vannak a saját elfoglaltságaink, de bárhol vagyunk, egymástól nem távolodunk el, tudunk egymás gondjairól. Ha km-ekre távol megy, többször telefonál. Ilyen közelségben élünk 17 éve. A munkatársai párszor előhozták, hogy ők bizony a feleségükkel nem tudnának együtt dolgozni. Éppen elég nekik a közös este. A párom erre azt feleli, hogy szeret engem és örül hogy vele vagyok.Allandóan együtt lenni csak szeretetben lehet. Mi élvezzük az együttlétet. Társak, barátok, szeretők vagyunk egymásnak. A munkahelyen megvan a saját munkám, a saját irodám, neki is. Otthon a konyha, lakás, gyerekek, a páromnak a maga területei. De közben lelkileg nem távolodunk el egymástól.
Tegnap este az ágyban határoztam el, hogy ma írok ide. Mégpedig akkor, amikor az elalvás előtt azon tanakodtunk, most hogy bújjunk össze.

Nálunk is vannak viták összezördülések, rövid ideig tartó harag. Nekem is kicsordul a könnyem néha. De mivel szeretjük egymást, arra törekszünk, hogy minél gyorsabban megbeszéljük a dolgot. A sok együttlétnek talán a legnagyobb előnye, hogy sokat beszélgetünk, tudunk egymással beszélgetni, és meg tudjuk beszélni a dolgokat. Ki merjük mondani a dolgokat. Nem vádolva a másikat! Az autóban reggel, délután együtt utazunk. Végigbeszélgetjük az utat. Sokat viccelődünk is. Közben a párom keze a combomon pihen. Ez már természetes.

Beszélgetünk mindenről. Persze az érzésekről is. Ez nagyon fontos. Ha már házasságra szántuk el magunkat, tegyük boldoggá a közös életet. Ez elsősorban a mi feladatunk. A miénk!!! Nem a szomszédé, nem a kolégáé, nem egy önző harmadiké. Senkitől a világon nem várhatom, hogy boldoggá tegye a házasságomat, elsősorban magamtól. Nem csak a párom dolga ez, elsősorban az enyém. Ha tényleg szeretem a páromat, akkor szeressem!!! Ne csak azt várjam, hogy ő szeressen. Adjam ki jelét a szeretetemnek. Ez kell neki. Igen, a férfiaknak is kellenek az apró jelek. Nemcsak nekünk, nőknek. A férjnek is szüksége van arra, hogy megmond neki, szereted. És hogy kedves légy hozzá, rámosolyogj, maszírozd meg a nyakát, kérdezd meg mit szeretne. Ne csak önző módon elvárni ezt tőle. Te is adj, visszakapod! Aranyosan megszokta kérdezni, hogy: szeretsz? Kérdem: kellene? Erre ő: hogyne!!!
Tudom, nem lehet tanácsokat osztogatni, miden életút más. De nagyon sokat tehetünk azért, hogy boldogok legyünk. Megéri megerőltetni magunkat, nem várni a sült galambra. Hisz egyszer élünk. Nagyon hálás vagyok a jóistennek a páromért. Öröm vele élni!

Szia gesztenyeszív!

Nagyon szép a Ti történetetek és ez manapság nagyon ritka.
Viszont biztos vagyok benne, meg ahogy írtad is, bőven teszel érte. Nyílván lemondasz dolgokról az ő javára, alkalmazkodsz helyzetekhez, hangulathoz és ezt viszont meg is kapod, mert önzetlenül adod. Na itt vana kutya elásva csajok!:)))
Manapság mindenki önmegvalósít, rohan. Rengeteget kell tenni a kapcsolatért. Ugyan egy gyerek is felnő, ha nem nevelik, de mi lesz belőle???:)

Szia Gesztenyesziv,

Csak szeretnem megerositeni a fiuk oldalarol is, amirol irtal tobb mint 30 eve vagyok nos, es mondhatom most jobban szeretem a felesegem, mint amikor megismertuk egymast, mivel jobban ismerjuk egymast, es adtunk idot egymasnak megismerni egymast. O is igy erez, es ezt meg is modjuk egymasnak, SURUN. Biztos szerepe van ebben a keresztyen hatterunknek is, amikor minden vasarnap urvacsorat veszunk a Church-ben mindig monduk egymasnak, hogy "nagyon szeretlek teged", ezt mar a korulottunk ulo aussiek is tudjak, es mindannyiszor arra is gondolunk, hogy a hazassagi fogadlmunkat is megerositjuk ilyenkor.
Persze otthon is mondjuk egymasnak, es talan 10 alkalom volt eddig, ha az aznapi haragot nem rendeztuk le meg AZNAP, de meg ilyenkor is, masnap az elso alkalom volt mgtennunk. Ha nekem tetszett egy lany, vagy neki egy fiu, megmondtuk egymasnak, es ilyenkor a rogton segitsegere voltunk egymasnak. Csak nemreg kaptam egy maganyos notol emailet, es valaszul csak elkuldtem a felesegemmel egyutt keszitett kepet ahol egymast megcsokoljuk, ez magaert beszelt, azota sem hallottam a norol.A szex is jolvan es virul , nem igaz az, hogy idosebb korban elmulik. Nem reg volt egy keresztyen adas, ahol 50 eve hazasok 80-on felul mindketto, es meg mindig van szex az eletukben , a keresztyen adast azert irtam, mert nem allt erdekukben sem hazudni, sem dicsekedni.
Nagyon fontos a bizalom es az abszolut oszinteseg, persze kommunikacioval egyutt. Mi is egy helyen ismertuk meg egymast, egy munkahelyunk volt evekig, sot epp most is egyutt dolgozunk, es megis hetvegen csak kettesben lemegyunk a beachre, csak setalni, napozni, elvezni a tengeri sos levegot, es persze BESZELGETNI. Gondolom mindharom fiunknak jo peldat tudtunk adni, amit meg is mondtak nekunk ,ugyan mar hazasok, es evek ota.
A masik, tiszteletben tartani a masik szabadsagat. A nejem mar bejarta a Pacific Island-okat, az USA-t egyedul, amiert egyatalan nem vagyok irigy ra, mivel dolgoznom kellett, es a munkat szeretem csinalni. Kulon haloszobank van, de csak amiatt, hogy egymast hagyjuk aludni, mivel az o munkaja foleg ejjel van, computeres business, es az idoeltolodas miatt nalunk ejjel van, amikor pl, otthon nappal.(nemzetkozi,penzugyi). Viszont az en szobamban megvan minden ami a fiuk szemenek-szajank ingere, szobabicigli, sulyok, expanderek, komplet Hi-Fi,teljes szorakoztato kozponttal dvd, video, tv, computer, internet tv-radio, stb.
Masszoval nem akarjuk agyonnyomni egymast a SAJAT erzeseinkkel, kedvenceinkkel, meg masabb szoval PROBALUNK NEM ONZOK, HANEM ONZETLENEK LENNI.Neha amikor a kocsimhoz kell valami ez nem mindig sikerul nekem.Hat ennyit a fiuk oldalarol, csak gondoltam megirom a sajat esetem, nem mindegyik unalmas, vagy meginkabb nocsabasz gazember.

Kedves Brizzy!

Jó volt olvasni egy 30 éve nős férfi vallomását, hogy még mindig nagyon szereti a feleségét! Én 6 éve élek boldog házasságban, és remélem, hogy 24 év múlva is minden szép lesz! A hit azt hiszem az egyik kulcsszó. Mi is keresztények vagyunk, és azt hiszem a keresztény házasságok jóval nagyobb része tartós és boldog, mint a hit nélkül élőké.
Egy kérdésem lenne Hozzád, vagyis azt hogyan oldottátok meg, amikor tetszett mondjuk neked egy lány? Mit szólt hozzá a feelséged? Én azt hiszem, nem mernék ilyet megmondani a férjemnek, hogy ne bántsam meg, hanem megpróbálnám magamban megoldani. És az is rosszul esne, ha ő ilyennel jönne elő... Szerencsére eddig nem volt ilyen éles krízisünk, de az ördög nem alszik...
Brenda

Kedves Brenda,
Orulok, hogy ti is keresztyenek vagytok.Csak a precizseg kedveert tobb mint 30 eve vagyunk hazasok, csak pontos adatot nem akartam irni, meg aztan egy ido utan mar nem is nagyon szamoljuk az eveket.Annyit tennek hozza, a hit altal MUKODO SZERETET, AZ ami a kulcsszo, hit szeretet nelkul nem sokat er(lasd 1 Kor.13 egesz resz).Mert hat Isten es a szeretet felcserelheto fogalmak, mivel Isten A SZERETET,nem pedig neki van szeretete is a sok egyeb mellett!!Na nem akarok belemenni bibliai temakba, mert ez mar tenyleg off topic, itt, de ha akarod, maganlevelben folytathatjuk.
Ugy ahogy irtam, megmondtam a nejemnek, de nagyon nem is kellett mondani, mivel sajnos vagy szerencsere, nem tudok alakoskodni, hamar meglatni rajtam, hogy baj van.Es o is megmondta, hogy ez es ez a kollegaja tetszett neki, ami persze ,hogy rosszul esett, kulonosen a ferfiui hiusagomnak, de megbeszeltuk, hogy most segitunk egymasnak. De kulonben MEG A HAZASSAG ELOTT MEGBESZELTUK EZEKET A DOLGOKAT,hogyha ilyen es ilyen elofordul, oszinten meg fogjuk mondani egymasnak, hogy egymasnak segithessunk a krizisben. Amikor mar ott van es benne vagyunk, mar ELGGE keso! Igy, csak amikor tenyleg felmerult, mar eleve volt egy nyitott ajto, es megegyezes, de meg igy sem volt konnyu. Azt hiszem nem az a megoldas, hogy a homokba dugjuk a fejunket, es tettettjuk, hogy minden OK, amikor nem, a megbeszeles, a kolcsonos megbocsatas, MEGMIELOTT KIFEJLODNE A KIVANSAG AZ ILLETO FIU VAGY LANY FELE!!!Egyebkent itt Au-ban minden heten vannak akik unneplik a 40, 50 ik hazassagi evfordulojukat,es persze nemcsak keresztyenek, ezt targyilagosan hozza kell, hogy tegyem, legfeljebb nekunk keresztyeneknek a kolcsonos szeretet es megbocsatas jegyeben konnyebb ezeken a nehezsegeken atjuni.

Szia Brizzy!

Én most éppen Dr. Lawrence Crabb könyveit olvasom, és sokat segítenek az élet éléséhez. Te ismered a szerzőt?

Én is komolyan veszem a hitet, keresztény vagyok. A férjem nem az, de tudtam már az elején, hogy ő ilyen, és vagy ilyennek szeretnem, vagy jobb, ha elválnak útjaink. Azért mertem mégis házasságot kötni vele, mert az emberi alapjai (hűség, komoly elhatározás stb.) meg vannak egy élethosszig tervezett házassághoz.
A döntésemmel kétségtelenül együtt jár egyfajta magányosság, hiszen pont a legmélyebb dolgaimat, az igazi lelki életet nem tudom megosztani vele. Ez néha igen nehéz dolog.
Azonban ennek ellenére nem szándékozom megtéríteni őt, arra úgyis csak Isten képes. (Amúgyis a Drágám elég önfejű, és nagy ellenérzései vannak a hit intézményes oldalát illetően.)
Én ennek ellenére próbálom élni a hitemet, és bízom Istenben és a házasság szentségi, közvetítő erejében.

Szia Babika,
Orulok, hogy megegy keresztyennel megismerkedhettem, mindig orom veletek talalkozni.Nem, nem ismerem Dr. Crabb konyvet de sok hasonlo konyvet olvastam amik segitettek a helyes hozzaallasban ugy az eletben,mint a hazassagban.Azt hiszem itt egy fontos dologra vilagitottal ra, a kozos vilagnezet. Annyi eszem azert meg akadt 18 evesen is ( ennyi idos voltam a hazassagkoteskor a nejem 5 evvel idosebb) hogy tudtam azzal akivel osszekotom az eletem, muszaj hogy keresztyen legyen mint en is, mert amugy egy nagy resze az eletemnek nem oszthato meg.Annak idejen meg a komcsi rendszerben ez szo szerint eletfontossagu is volt, a rendszer ellensegessege miatt a keresztyenekkel szemben, de amugy is.
Ezt igazan nem itelkezeskeppen irom, mert ehhez se jogom, nincs es nem is akarom. Ezt meg az itteni ujsagok is irjak es tanacsoljak ( nem keresztyenek!!) hogy parvalasztasnal tartsuk fontosnak a kozos vilagnezetet.
Amit teszel az csak helyesnek tartom, de kuldtem egy emailet is neked, amiben a keresztyen oldalarol
irtam az altalad emlitetteknek, ez mar igazan off topic, a tobbieket tenyleg nem nagyon erdekli.

Brizzy,
köszi a mailt, én is küldtem neked.
Én tudtam az elején, hogy nehéz lesz ez a világnézetbeli különbség, de bizom a Szeretet erejében. Egyébként emberileg nagyon rendes, normális családba kerültem, szerintem mindenki örülne egy ilyen férjnek és egy ilyen családnak...

Éva

na lányok,most legyetek okosak!vagyis tudom,hogy ti azok vagytok,de kéne nekem is osztanotok egy kis észt.mert ma olyan dolog történt...
szóval:a Kedvessel meg volt beszélve,hogy holnap meglátogat...tervezgettem,tervezgettem,hogyan fogom utána azt mondani neki,hogy ennyi...kövezzetek meg érte,hogy nem ELŐTTE akartam megmondani,de erre tényleg nem voltam képes...csak még egyszer akartam/akarom őt érezni...szóval nem mondom,hogy végképp megszületett bennem az elhatározás a szakításra,de nagyon közel kerültem a dologhoz...
és ma azt mondja,hogy holnap közbejött valami (tényleg,munkaügy)...hát hogy ez nem véletlen,az biztos...na de: azt akarja a sors,hogy a szakítást illetően gondoljam meg magam jövő hétig,vagy már ne is találkozzak vele soha?!tudom,ti az utóbbi véleményen vagytok,és fogjátok a fejeteket,hogy mekkora barom vagyok,de...annyira szeretném azt hinni,hogy azért jelzett a Sors,mert szakítanom nem szabad,és hogy hamarosan minden jóra fordul...a felesége beleszeret valakibe,Ő meg énbelém...
álom,tudom,de olyan szép álom...
nem tudom,mit tegyek.azt hiszem,az "utolsó érintés" nélkül tényleg nem bírnám ki,tehát jövő héten találkoznunk kell...és akkor?vagy megerősödik az elhatározásom,és elküldöm...vagy...meggondolom magam??nem akarom!!!segítsetek addig,légyszíves!!
babika,remélem addig a könyved is megérkezik...

Hmmm.
Igen, a sors közbeszólt. Ebben hiszek.
Azt mondta: nem találkoztok.
És Te ugye már kigondoltad a jó utadat. Amit jársz majd.
Ezért a lehető legjobban történnek a dolgok. Köszönd is meg.
Semmiféle utolsó érintés.
Semmi.
Mert a lelked összetörik.
Nekem összetört.
...és még csak le sem szarták.
Légy észnél.

Csók: M.

nem tudom megköszönni.törni-zúzni tudnék.
és nem.azt nem bírom ki,hogy még egyszer ne érjen hozzám,ne nézzen a szemembe,ne csókoljon meg úgy,ahogyan csak Ő tud...nem ..ezt ne várjátok.nem lennék rá képes.így is fuldoklom,és ez az utolsó kapaszkodóm.aztán szép lassan,így is-úgy is...de elsüllyedek.nélküle.

Nézd.
Én igen kevésszer voltam szerelmes.
És sosem volt más vágyam, csak az, hogy valakinél már egyszer legyen beteljesülés. De totál besültem.
Egyszerűen minden szép volt, az ölelések, csók, meg minden. Mindent annak láttam.
Aztán egyik napról a másikra már semmi sem volt.
Szerinted én mondjuk mit éreztem?
Amikor megláttam totál azt gondoltam: igen, itt az ember aki mellém áll majd, itt van az igazim.
Pedig semmit sem tudtam róla...minden nélkül így gondoltam. Utána pedig jöttek a pozitív impulzusok.
Egyfolytában.
Mindegy volt mit csinál, totál mindegy.
Aztán egyszer csak vége lett. Nem keresett.
Őszintén szólva rohadt fájdalmasan éltem meg a tényt, hogy nincs, nem keres. Nem ölel, meg csókol...meg a többi.
És bennem maradt egy csomó minden.
Mert amint jön a szerelem érzése rohadt nagy fájdalmaid lesznek, hogy elveszíted az embert, és másként élsz meg dolgokat.
Benned marad a szeretet. Tudod mi maradt bennem?
Az életem.
És nem is írok mást mert potyognak a könnyeim ismét :(((
De tudod hiába szerelmes az ember...hidd el sokkal jobb ha másik oldalról nézed a dolgokat
=nézd az Ő oldaláról, neki úgy jó...
=mindenkinek arra van ideje, amire akar. alapszabály. alap. Érted?
El kell fogadnod a dolgot, hogy elengeded.
És ha okos vagy, akkor nem mész bele egy újabb csodálatos éjszakába, mert az táplálni fogja az érzéseidet.
Én mondom. (írom)

nem tudom.megint más lenne,ha Ő nem keresne többé.ennyi büszkeség azért van bennem,hogy nem mennék utána.na igen,csak annyinak is kéne lenni,hogy nem vergődöm tovább ebben a méltatlan kapcsolatban...
de tudjátok,mi a baj?éppen az,amit már egyszer írtam:annyira szeretem Őt,hogy csak az számít,hogy neki jó legyen.és neki így most baromi kényelmes.tudom,hogy rám is szüksége van.és nem csak ARRA kellek.én ezt is jól tudom.kell neki egy kis nyugalom szigete,amit nálam megkap.érzi és tudja,hogy mennyire szeretem.és bár nem képes viszontszeretni,valami mégis hozzám fűzi.
ha azt érezném,hogy neki jobb lenne,ha én véget mondanék,hát Isten bizony megtenném.mit számítana,hogy én mellesleg beledöglök?...de így...hogy neki így jó...

Miért van az, hogy emberek (Nők) szeretnek szenvedni? Ne tedd ezt magaddal, mert írtó nagy butaságot csinálsz? Ne azt nézd, hogy Neki jó, hanem kérdezd meg magadtól, hogy Neked jó-e?
Persze, hogy nem!!!!!!!!!!!!!!
Biztos, hogy rossz és fáj, de kell az emberben annyi büszkeségnek lennie, hogy nem hagyja magát, főleg úgy, hogy Te tudod csak "arra" kellesz Neki.
Ha túljutsz ezen az egészen és eltelik egy kis idő a fejedet fogod a falba tenni, hogy milyen kis butus voltál...

Sors...
Monchaval értek egyet...

Másik: frodoka! Én feladom, menthetetlen vagy :-(((
Ja, és miért is??? Mert Te magad sem akarod, ja és szerintem mazochista vagy... :-P
De nem baj... :-))) Arra még mindig nem adtál választ, hogy miért nem nézel körül, van-e más legény a gáton? Ja, persze, mert őrülten szereted!!

Ma nem vagyok 100-as, de úgy gondolom, hogy nem is szereted.... :-/ Ez valami más Nálad...., még nem tudom,hogy mi...

kár bizonygatni,hogy tényleg szeretem.most így érzem és kész.azzal nem vitatkozom,hogy az idő esetleg téged igazol,és öt év múlva mondjuk már csak egy távoli emlék lesz ez az egész szédület.lehet.de azt ugye megérted,hogy a mostani kínjaimat és kilátástalanságomat ez a lehetőség sem enyhíti.
szenvedek,trallala,szenvedek....na azért ennyire nem vidám a szitu,de kétségtelen,hogy van benne valami jó is.na mondjuk arányaiban a jó-rossz:1:999.hát ettől nem megyek a falnak...
írtam már,hogy vidéki kisvárosban élek,szórakozni el-eljárok,de tényleg nincs értékelhető kínálat.kb.20 éve ismerem a korban hozzám illő pasikat,hát azt az egy-két megfelelőt régen megfogták,míg én főiskolán tanultam (na meg akkor nekem is volt vőlegényem).szóval maradt a selejtje,és bár vannak elvárásaim,de korántsem túlzóak.én így gondolom.

Szia Black Mamba!

Sajnos azért korlátozódik a beszélgetésünk ennyire, mert nem nagyon jut több energiánk másra.
Ha van is este egy-két óránk, akkor a férjem a tv-t nézi, híradó, foci stb és olyankor nem lehet megzavarni...és hiába beszélek hozzá, meg sem hallja.
Elhatároztam, hogy lesz..om a pasit a munkahelyen, de nincs lehetőségem diadalt aratni rajta, mert hétfő óta mintha megérezte volna, hogy megerősödtem lélekben, nem keres, felém sem jön. Előtte pedig folyton átjött hozzám, és olyanokat mondogatott, hogy azért jön mindig, mert elvonási tünete van, ha nem lát, meg e-mailen írta, hogy hiányzom neki. Most meg ő tojik a fejemre! Pedig én akartam az övére! Így viszont megint vágyakozni kezdtem a társaságára, mivel nem én küldtem el, hanem ő kopott le! Tudom, azt fogjátok mondani, hogy örüljek neki, hogy eltűnt, nincs több gond vele... Valami mást is mondjatok!
L.

Kedves Lorraine!

Engedd hogy én is hozzászóljak. Nem akarok utasításokat adni, de mivel ennyire határozatlan vagy, leírom a véleményemet:
Tehát van férjed, akit szeretsz. (Mert ha hozzámentél, szeretted, és nem írtad hogy kiszerettél belőle). Tehát még szereted. Aztán megjelent valaki, egy harmadik, akivel nem tudod, hogy mit kezdjél. Az én véleményem: semmit!!! Érted? Semmit! Hiányzik a gyengéség? Becézgetés? Simogatás? A férjedtől is megkapod, ha akarod. Lehethogy szegény azt sem tudja, hogy neked ez fontos, hiszen ezt ő sem kapja meg tőled! Mondd meg neki, mire vágysz. A férjnek szüksége van tudni, mire vágyik a felesége! Tudod mit csinálnak az okos feleségek? Kedveskednek a férjüknek, mosolyogva járnak körülötte, és megkapják amit akarnak. Ezt tapasztalatból mondom! Én ha valamit kérek a férjemtől, ami nagyon gyakran van, azt mondja, meglátom hogy fogsz szeretni. Ezen nem azt érti hogy rohanok kielégíteni, hanem a puszta viselkedést, kedveskedést. Nem sértődötten elvonulni, hanem jókedvűnek lenni, érezze hogy jól érzed magad vele. És főleg érezze hogy szükséged van rá. A férjek ezt várják el. Minden férj. (Szerintem). Ńem csak a tejszínhab a trükk. Én pl. ha munkából hazajöttünk és az ebédet melegítem, hipp hopp ledobom a szoknyám, hogy rá ne csöpenjen valami, és tangában jövök megyek körülötte. Bocs a szémélyeskedésért, de tényleg boldog a házasságunk, de tényleg teszünk is érte. Ha szeretitek egymást a férjeddel, lobbantsd lángra a tüzet. És az a harmadik! Mit remélsz tőle? Csak fájdalmat okoz neked. Na megvan rola a véleményem. Amúgy a kis flört nem tiltott. Csak az önbizalmat növeli. De belebonyolódni?! Attól azért legyünk okosabbak és büszkébbek! Miért játszadozzon a lelkünkkel egy harmadik? Miért szórakozzon rajtunk!
Hát én így gondolom........

Még annyit fűznék hozzá ehhez, hogy 3 év hazasság után még a pasi félig a régi életét éli tudat alatt, meg gyerek sincs még, ha jól veszem ki,és a saját példából kiindulva , kell egy kis érés, mire rájön, hogy a tűzet égve is kell tartani, és ez sokaknál csak jóval 30 után jön össze.
Egyébként nagyon jók Gesztenyeszív meglátásai.
Az átlagostól kicsit eltéeő szexuális viselkedés, meg minden (normális) pasit beindít. Nem nagyon, csak egy kicsit érdemes néha "kurvának" lenni, és majd csak lesd az eredményét:)

Ja, szerintem is. Már a múltkor is tetszett PRAET hozzászólása (is). Csatlakozom a 237, 238, 239 szólásokhoz.
Olvasgatok és közben hol bólogatok, hol nem. nem akarom a hasonló gondolataimmal telíteni az oldalt.

Olvastam a keresztény hozzászólásokat is. Az biztos, hogy nagyanyáink és anyáink idejében az emberek nem" csak" Isten-félőek lettek.
Erkölcs, etika.....
De a kereszténység és vallás című műsorba most nem mennék bele,mert félreérthető tud lenni, és inkább személyesen csevegnék erről a témáról..

Na, megjöttek a melóim :-))) Ilyenkor tele van az agyam a tartozik-követel oszlopokkal, de olvasni foglak titeket. Ha az agyamból futja, akkor még hozzá is tudok majd szólni (remélem értelmeset).

Csók mindenkinek!!! :-))))))))))

Sziasztok Skacok!
Hamarjában gyorsan elolvastam a történeteket.
Holyéhoz nem szólnék hozzá már, mert úgy látom eléggé lejárt téma, de azért zárójelben: a története egy "rémregénybe" illő, tudjátok Romana, meg mit tudom én, mi van még. Szóval az elnyomott feleség életre kelésének története. Úgy gondolom eleget nyelt már, itt az ideje egy kis kockázatnak.

Lorraine:
4 éve élek házasságban a férjemmel, 8 éve vagyunk együtt. Ez már egy olyan kor, aminél nekünk is jelentkeznie kéne az "unalmas hétköznapok hatása a szerelemre" gondjainak. De nincsenek. Gesztenyeszív tanácsát olvasva rájöttem, hogy azért, mert én pontosan ezt csinálom, tudat alatt. Szóval ha "csak" tudatosan megy, hát csináld tudatosan. Egy tangában való "ellibbenéstől" valószínűleg a férjed álla le fog esni, ezen Te jót vidulsz és onnan már lehet a fantáziátokra bízni a folytatást.

Frodo:
Tudom, hogy megértésre vágysz, de könyörgöm ébredj már föl! Az a pasi egy szemétláda! Hogy lehet ennyire az önbecsülésed a béka segge alatt, hogy hajlandó vagy egy ilyen féregnek beborulni??? Szedd már össze magad, és rúgd ki a francba! Ha másképp nem megy, kezdd el összeszedni a hibáit (ne mondd, hogy nincs, tuti vannak neki, csak nyisd ki a szemed), nagyítsd föl őket a végletekig, és utáld a pasit ezekért.

Na, hirtelen ennyi.
Pusszantalak Titeket

rizikó nélkül?!azért ez nem teljesen igaz...egyszer már lebuktunk egy sms-emmel.több hónapja.utána alig-alig találkoztunk.akkor sem tudtunk kettesben lenni,csak szó szerint egy-két percre.és a jövő hét lenne az után az első alkalom...
szóval hatalmas volt akkor náluk a fesztivál.mégis keresett és keres újra.értsétek már meg,hogy ez az egész NEM csak a dugásról szól.sőt!!!egyik részről sem.jézusom,ha csak az lenne,röhögve mutatnék neki ajtót!

Oldalak

Tartalommegosztás

Feliratkozás Feliratkozás a címlapon megjelenített tartalmakra csatornájára