Hogyan tartsuk meg a pasit vs hogyan veszítsük el a pasit

Többek kérésére a story, levél formájában, amit Moncha-nak írtam. Hátha tanultok belőle, vagy segít valkinek, valamiben

Szia,
Először is köszönöm. Kicsit beszívtam, megszoktam hogy hajnali 1-2 körül ballagok el aludni, de tegnap 10-kor lefeküdtem, ma meg 3:45-kor már nem tudtam a szemembe erőszakolni több álmot.
Nah, kezdem az elejéről. Kicsit durva egynémely rész, remélem nem zokogod tele a párnád, én már megtettem mindenki helyett :)
A férjemmel 8 éve vagyunk együtt, 4, 5 éve házasok. 16 voltam amikor megismerkedtünk, szüzességem elvevője, az első, akivel komoly és kétoldalú volt a szex, és két héttel ezelőttig az utolsó is. Úgyszólván ő volt az, aki megszelíditett, mindenemet feladtam, megváltoztattam miatta, ami oltári nagy hülyeség volt. Mintha gyurma lettem volna, mely mellett ott a tábla, ha eléggé szeretsz, formálj olyannak, amilyennek látni akarsz, és nem gáz ha nekem kényelmetlen is, azért megpróbálom megtartani azt a formát, amilyennek te szeretsz...
Nagyon jó volt vele, leszámítva egy-két dolgot, ami később kihatással volt az életünkre, a döntéseimre. Először is, a szüleivel talán a mai napig nem tudtam magam elfogadtatni, valahogy intellektuális kihívást jelent a számukra, hogy lépten-nyomon megváltoztassanak. Úgy érzem magam anyósoméknál, mint egy vallató szobában. Bármit teszek vagy mondok, jönnek a keresztkérdések, legyen az oly semmiség mint pl. hogy sütit sütöttem. Folyamatosan megpróbálnak ellentmondásokon, hazugságokon rajta kapni... Nah, nem hazudok, nekem is kihívás, hogy mindig a topon legyek IQ-ilag a válaszaimmal, még fél üveg bor után is...
A következő szíven ütő dolog a szex. Kb. 4 évet vártam az első orgazmusomra, és nem azt mondom, hogy nem elégített ki, de néha biz isten eszembe jutott, hogy mi a tökömér kell ehhez egy pasi, ha néha jobb magamnak mint vele....???? Az első 10 orgazmusom után zokogásban törtem ki, hogy nekem mér nem mondta senki, hogy a szexet élvezni is lehet??? A gondok ott kezdőtek, hogy az esküvőnk előtt 1 héttel rájöttem, én bizony nem hogy szerelmes nem vagyok, a szexet nem élvezem, de halvány lila gőzöm sincs, tudom-e ezt a kapcsolatot évekig fenntartani, megerőszakolva ezzel önnön magamat. A felismerés persze a legjobbkor időzítve, mikor is leánybúcsún drágám legjobb barátja hozzám ért csak úgy barátilag, én meg belehaltam a vágyba, csak úgy nőiesen. Jah, hogy ilyesféle érzést kéne éreznem a leendő férjem iránt??? Köszi, hogy valaki megmutatta, miről is mondok le, amikor 6 nap múlva kimondom az igent... Elmondtam Tamásnak (a legjobb barát) mit érzek. Elmondta, hogy szeret, asszem én is bele szerettem egy kicsit, vagy nem tom, de legalább is valahogy felszabadultabbnak éreztem magam vele, mint a párommal, mely ugye hosszas lelki vívódáshoz vezetett, hasamban egy 18-20 hetes magzattal. Mer´ ugye mit csinál a nő ilyen esetben??? Megfontol... Mi lesz jó a gyerekemnek, nekem hosszú távon. So, nem kerülgetem a témát, beáldoztam magamat a nőiesség, szerelem, szex oltárán cserébe az anyagi biztonságért, a gyerekért és a stabil baráti kapcsolatért, mely köztem és a férjem között volt. HÜLYE VOLTAM. Utólag persze könnyen okos az ember. Elköltöztem Tamás közeléből, igyekezvén a kiszeretést meggyorsítani. Elvesztettem a babámat, kora szülött lett, 2 napot élt. Nah ez megerősítette a kapcsolatunkat, vagyis volt egy közös baromi szar élményünk, aminek kapcsán tudtuk egymást vigasztalni, mint két barát, jóban rosszban. Még egy terhesség, még egy koraszülés, még egy temetés. Azt mondták, a férjemtől nem lehet gyerekem valszeg, valami nem passzol össze a génjeinkben. Ekkor egy néni aszongya nekem a kórházban, mig én lelkesen haldokolok és szedem össze darabokra tört életem-szívem részeit az egy napja halott gyerekemmel a hűtőkamrában, hogy talán el kéne gondolkodjak azon, miért történik ez velem. Talán nem a férjemtől kéne gyereket várnom, mer´ ugye az életben semmi sincs véletlenül, vagy mi... Hát azért nem vágtam hozzá semmit, mert tűk álltak ki a kezemből melyből édes nedű csöpögött az éppen leállni készülő májam és vesém megtámogatására... :) Dolog elfeledve hosszú évekig, nem is akartam a nénire gondolni. Jó az nekem, társ egy életre, rajong értem, én meg csak kibírom valahogy :)
DE kiköltöztünk angliába, messze a szülői, anyósi kontrolltól, éljük a saját életünket, pontosabban a párom életét. Itt kezdtem ráérezni arra, hogy én néha mást akarok, mint amit együtt kéne akarnunk. Lett munkám, egyre több önállóságot kaptam. A barátaim már nem közös barátok voltak, hanem néhányan csak az enyémek. Az élményeim nem mind közösek voltak, volt amit csak én éltem át a cégnél, ha sikerült valamit elérnem, megcsinálnom. Megtanultam angolul, haladok felfelé a létrán a munkahelyemen is, és mindezt önerőből. Huppsz, jött a hideg zuhany, mikor ráébredtem, én bizony Önálló egyéniség vagyok, közös élet ide vagy oda, néha én másképp gondolom a dolgokat, és nem mindig akaródzik feladni a nézőpontomat. Első ilyen dolog a cigi. Én leszoktam, mikor a férjemmel megismerkedtem 8 éve, bár egy folyamatos "bárcsak akármikor rágyújthatnék, ahol kedvem tartja, amikor kedvem tartja´ érzés maradt bennem, de hát toleráns a NŐ, nem teszi, ha párja nem bírja. Na itt nálunk a munkahelyen minden barátom szívja lelkesen a kis rudat. Én meg persze velük. És hát én bizony életemben először kiálltam magam mellett, és bejelentettem, már pedig én dohányzom, tetszik vagy nem tetszik, én ilyen vagyok, ez velem jár. És nem akarom abba hagyni, csak ha én úgy döntök. Férjem csendesen bólintott, mint akit legyőztek, bár néha morog miatta, de alapvetően nem engedek beleszólást az életemnek ebbe az ici-pici szeletébe, melyről én döntöttem el, hogy hogyan akarom élni. Aztán hazajöttünk MO-ra két hétre, majd vissza Angliába, és minden csodás volt otthon, jó kis színházat játszottunk - én legalább is - hogy mindenki hogy hiányzott. Pedig már a guta majd meg ütött úgy mentem volna vissza dolgozni, oda ahol külön életem van, nem akarnak helyettem döntéseket hozni, helyettem megoldani mindent. Igaz, hogy egy csomó felelősséget aggadtak a nyakamba, de kaptam mellé egy csomó szabadságot, jogot is :) Elindult egy lavina bennem, és nem tudtam megállíani. Azzal beszélgethettem, akivel akartam, és nem azzal, akivel akartunk (a férjem és én is). Imádom a munka helyem, pedig elég gánya meló. Nah, erről majd később. Ami még fontos: amikor odakerültem dolgozni, 3 dolgot döntöttem el az első két héten:
1. Itt akarok maradni - 1 hét után maguktól feljajánlották, hogy átvesznek állandó alkalmazásba az ügynökségtől.
2. Egy másik részlegben akarok dolgozni, mert szimpi a menedzser, egy fiatal fickó, akivel könnyebb megdumálni a dolgokat, mint az akkori 40 éves nő menedzseremmel - a nyaralás után áthelyeztek Mike részlegébe
3. Nem akarok csomagoló lenni, mert tudom, hogy több van bennem, meg akrom tanulni a gépbeállíást, ami jóval nagyobb szellemi kihívás - a nyaralásom után egy héttel elkezdték a képzésemet saját kérésemre, és igazán beváltam nekik, úgyhogy mindenki happy, és maradhattam ebben a részlegben.
Na, de nem rohanok előre. Áthelyeztek Mike részlegébe. Sok új arc, kedves emberek, baromi unalmas meló - szivacsokat pakolni egy zacsiba... :) Közgáz végzettséggel, 4 év irodavezetői tapasztalattal :) Viszont havi 280 nettóért :) És ott, a szivacsok között megláttam valakit, pontosabban megszólított, mielőtt megláthattam volna, azt kérdezvén hogy sikerült a nyaralásom. Csak néztem rá, a döbbenettől legyökerező lábakkal, elfeledve miért is indultam és hova a kezemben a selejt szivacsokkal. Fogalmam sem volt, honnan tud rólam bármit is, hiszen eddig nem abban a részlegben dolgoztam. Kérdezem is hogy "sorry?" erre ő szabadon fodítva ´te vagy a spanyol srác, Enrique barátja, aki most ment haza nyaralni magyarországra, nem? Enrique mondta, hogy kicsit problémás volt az indulásod, mert nem volt útleveled meg személyid. Végül minden oké volt?´ Szóhoz sem jutottam. Csak hebegtem habogtam valahol az angol és a magyar nyelv határán. Aztán persze valahogy csak kinyögtem, hogy jah, minden okés volt, de csak bennem dolgozott a kérdés, hogy mi a francért érdekel valakit, hogy milyen volta a nyaralásom, akit soha előtte nem ismertem, csak láttam néha a gyárban, és nem mondom, hogy nem volt szimpi, de még a nevét sem tudtam. Vissza mentem szivacsot pakolni, ő meg odajött segíteni, és elkezdtünk dumálni. Nem tudom hogy jött szóba, asszem felemelt valamit ami nehéznek tűnt, ő meg csak könnyedén felkapta, pedig kb. 170 magas, mint én és és vékony, de izmos, férfias kezei vannak. És feszülős póló, jószabású farmer gatya volt rajta. Nah, új barátom fogja, aztán arébb teszi a sok kilós raklapot, mire én önkéntelenül is egy ´vaúúú´ kimondásán fáradoztam.
Erre ő: ´??? mi történt´
Erre én ´hát, baromi erős vagy´
Erre ő: ´nem voltam mindig ilyen, kövér és hájas voltam´
Erre én minden bizonytalanságommal a hangomban ´Igen?´
Ő: ´mutassak fényképet?´
Én ´hát persze´
És gondoltam, majd egyszer hoz egy képet magáról, de nem. kb 10 perc után megjelent a képpel. Csak letettem mellém az aszalra, félbe hajtva, és visszament dolgozni. Kinyitottam. Egy kb. 100 kilós 170 magas srác nézett rám vissza, borzasztó kövéren, épp süti evés közben. Első gondolatom: HISZEN Ő LEFOGYOTT!!!! HISZEN LE LEHET FOGYNI VÉKONYRA, nem csak valamennyit leadni, hogy jobban nézz ki, hanem igazán karcsúra, jó alakúra... :)))) Visszajött, vissza adtam a képet, és azt mondtam neki, csodálom amit tett, fantasztikus eredmény, és ezek után elkezdtünk dumálni, hogy hogy is érte ezt el. Kiderült, Allan-nek hívják. Allan Shand. Együtt töltöttük a szünetet. Aztán a gyárban is egyre többet dolgozott ott, ahol én pakolotam szivacsot a nyaralás utáni első héten, és csak beszélgettünk, mindenről. Olyan intellektuális örömöt nyújtott a kommunikáció vele, hogy felért egy szellemi orgazmussal. Ugyanis skót. KB első körben a 30%-át értettem annak, amit mondott, és baromira kellett figyelnem mindenre, mert mindent meg akartam érteni. Gyönyörű angolt beszél. Semmi Esssex-i tájszólás. Tiszta, szép hangzású angol. Adott DVD-ket megnézni, CD-ket meghallgatni. Kb. 1 hetet dumáltunk végig, minden egyes szünetet, munka közben ahol lehette, egyre több összemosolygás, kb. a harmadi napon éreztem, hogy ez több mint barátság. A negyedik napon már biztos voltam benne. Ez csütörtökön volt. Csütörtökön meghívtak egy buliba, Enrique visszautozott Spanyolba, és ez volt a búcsú bulija. Elkéredzkedtem a férjemtől, modnta ő is jönni akar. Bár kijártam neki, hogy ő is ott lehessen, végül még sem jött el, mondván, úgy sem ismer senkit. Kiváncsi voltam milyen lesz nélküle bulizni, még soha nem tettem hasonlót. Nem tudtam, mit fog felszabadítani bennem ez a dolog. Csütörtökre egyre többször nézetünk Allan-nel egymás szemébe, délben nem volt olyan hely, ahol mindenki elfért volna, ezért én külön ültem le cigizni. Allan kijött, körülnézett, és nem a többiekhez, a barátaihoz ment, hanem mellém ült le, és csak beszélt, beszélt, meg rajzolt, meg zenéket mutogatott. Pénteken már olyan zavarban voltam mint az állatt mert nem tudtam mi zajlik kettőnk között, hiszen 5 napja ismerem, és kiejtem a ragasztópisztolyt a kezemből, ha rám néz. Pénteken kiderült, hétfőn elkezdik a képzésemet a gépbeállításra, és maradhatok ugyanennél a részlegnél remélhetőleg :) Aztán pénteken mikor pakoltam a raklapra a csomagokat az egyik csomag folyton leesett. Mivel ezeket körbe fóliázzák mielőtt a raktárba kerül, és általában Allan fóliáz, mert ő a raktári összekötő, így míg fél kézzel a csomagot tartottam, fél kézzel kapaszkodtam csak annyit mondtam, ´Allan, I need you´, ami kb. ´szükségem van rád, Allan´. Odafordult, elvigyorodott, majd megkérdezte: Valóban? Szükséged van rám? Majd nevetve kisegített esetlen szituációmból, melynek kapcsán a 2, 5 méter magasan lévő csomagot a helyén próbáltam tartani. az első 10 perces szünetben eldicsekedett Toma-nak a közös litván barátunknak, hogy mit mondtam, mire
Toma: Allan, te szereted őt.
Allan: Ő szeret engem (és közben nevet)
Viki: Ó, rendben, szeretjük egymást, vagyis minden a legnagyobb rendben... :)
Allan közben az angol-magyar-angol szótáramat nézegeti majd megkérdezi:
´jól ejtem ki, hogy "feleségül kér"? Persze ezt magyarul mondta, és csak én értettem meg ő. Leborítottam a kólám, és elejtettem a cigit.
Allan: Vigyorgott, majd felállt és bement a szünetből, mert még azt modnta, vesz inni
Toma: kérdé ´mit mondott neked Allan magyarul´
Én: Nem fontos, úgyis csak hülyéskedett.
Péntekre már nem tudtam rendesen dolgozni. Ha megláttam, hibákat követtem el, bele feledkeztem a mosolyába, a szemébe, és ő is hasonló nehezített pályán játszotta a ´dologozzunk egy munkahelyen´ nevű játékot. Nah, péntere kitalálta a férjem, hogy valszeg még sem jön velem, úgysem ismer senkit, inkább játszik a számító gépen, és ezeket megosztatta velem ebédszünetben. Allan eltűnt, nem találtam sehol, pedig meg akartam kérdezni, hogyan menjünk a bulira, mert az egy másik városban lesz. Küldtem egy SMS-t hogy hol van, én a kocsiban ülök, hiszen szakad az eső, és a cigiző hely fedetlen a cégben... Válaszolt, hogy pénzt vesz fel. Aztán beült mellém a kocsiba. Csupa semleges dologról beszélgettünk. Jah, még hét közepén megkaptam a telefon számát és e-mail címét. Nah, pénteken úgy búcsúztunk, hogy mivel én úgyis kocsival megyek, majd felveszem valahol, és megírom a helyet meg az időt SMS-ben. Addigra már otthon kétszer jeges vízben kellett zuhanyoznom, mire tudtam gondolkodni, és egyetlen kérdés merült fel bennem: MI A FRANC TÖRTÉNIK VELEM???? ÉN HÁZAS BOLDOG NŐ VAGYOK!!! MIÉRT BONYOLÓDIK AZ ÉLETEM? Nem bírtam tovább, éreztem, hogy ezt még a buli előtt tisztáznunk kell, mivel férjtelenül leszek a bulin. Fogalmam sem volt ő mit érez, és csak az éreztem, hogy úgy vonzódok hozzá, mint még soha senkihez. Olyan szintű volt az összhang közöttünk, hogy nem jutottam szóhoz, már csak mosolyogtam mindenen, amire egyszerre gondoltunk, amit egyszerre mondtunk, pedig ez nehezítet pálya, mert az angol nem az anyanyelvem...
Aztán pénteken este írtam egy e-mailt neki, ami kb. arról szólt, hogy remélem jobb az angolom irásban mint szóban. Jah, előtte adtam neki az ´Igazából szerelem´ című filmet megnézni. A többiben lesz egy csomó angol, nem tudom, érted-e, de hanem, csak jelezd, és fordítom magyarra.
Szóval a válaz e-mailben ő:
Hi Viki
Your English isnt as bad as you think and anyway it is the feeling that matters not how you say it you are a freindly person and i like people who have a big heart and a big smile because as the song says all you need is love and the more the better
Love Allan

Erre én:

Thanks the fast answer, your letter makes me happy :)
Some times I don´t say things because I don´t find the words, but a smile or a look or a touch can tell everything what I want... maybe you know what I mean.
I really have a big heart, some times it makes me some problem :(
Have you seen the Love actually? Because the "All you need is love" is one of the main song of the film.
If you will answer today, I promis I will write more. :)
Love, Viki

Erre ő:
Hello Again
I know what you mean and i have noticed i just dont trust what my heart tells me because it does not care what trouble it causes. I am normaly shy when talking to people. It is hard to explain but i feel i have more in common with people who are new.
Love Allan

P.S. Sorry this took so long i am just trying not to offend buy saying something i dont mean! if you know what i mean? <:)

Erre én:
Yes, I know that we will meet to night, I just want to wrtie before I go to the BQ.
About my heart - what is too big: Sometimes - I don´n know how - somebody can become very close to me. It´s just happend. Don´t ask why. I don´t know. It can me make some problems, because I have to decide what I feel, and sometimes I don´t want. I just feel it is good for me, I will be better from this relationship, I get more from this frienship - sometimes more than friendship - what I could imagine before I get.
Make me happy to play this game, but I don´t know what do you think about me, about what I wrote above...
Love,
Viki

Erre ő:
the game we play is a dangerous one that is what makes it interesting but i am not risking anything the risk is all yours if you think the game is worth the risk then play on but the decision is yours to make. sorry if i am sounding to serious but i dont want to hurt people in any way.
love
Allan

Erre én:
I want to play.
I risk nothing. I love my husband, and this feeling won´t be change even if I love somebody else too in the same time. And if I´m happy he is happy, I know.
So, if you don´t mind, would you play the game with me?
Love,
Viki

PS: Seems to me that you enjoy this game... :)

Nah, ez volt az utolsó e-mail váltásunk a buli előtt 5 napi ismerettség után. A bulin közelebb kerültünk egymáshoz, mint ahogy valaha is gondoltam, hogy ez lehetséges, és rájöttem hogy annyira szerelmes vagyok, mint még soha. Fogalmam sem volt mit kezdjek ezzel az érzéssel. Fenekestől felforgatta az életem, még úgy érzem soha nem éreztem ehhez hasonlót sem.
Ez volt pénteken. Vasárnap találkoztunk, a férjem is velem volt, persze gyanútlanul. Egy rohadék vagyok, de nem tudtam jobb indokot kitalálni, hogy láthassam Allant, mint hogy bemutatom őket egymásna.
Következő hét munka hét, félelmetes érzésekkel a szívemben, és üvöltő kérdésekkel a fejemben. Hétfőtől minden reggel mentem kocsival Allanért, és én viszem haza, egyébként ő bicóval járna, de így több időt tudunk együtt tölteni. Aztán kb. csütörtökön mutogatt egy könyvet a skót népviseletekről, hogy az ő családjána milyen anyagból vana skilt-je (skót szoknya) és erre én önkéntelenül megkérdeztem:
Ha összeházasodunk viselsz skótszonyát?
Erre ő rámnéz a gyönyörű kék szemével baromi komolyan, és azt mondja: Igen, viselek.
Nah. Hát ezzel is megvolnánk, kezdek fél-bigámiában élni. Beszéltem a férjemmel, modntam, hogy úgy érzem nem tudom leélni vele az életemet, de nem akarom most itt hagyni, le akarok zárni előbb minden függőben lévő ügyünket, és rendezni akarom a kapcsolatunkat, hiszen ő az egyik legjobb barátom, a társam, és nem akarom őt megsebezni, hiszen nagyon szeretem, mint barátot, mint társat, de nem mint férfti.
Péntekeket megkaptam szabadnapnak a férjemtől, azt csinálok amit akarok, mehetek barátokkal, bulizni, bármit. Allan-nal voltam. Lefeküdtem vele. A második férfi az életemben. Olyan érzésem volt a karjaiban, mintha egy azon időben halnék meg és születnék újra. Leírhatatlan. Nem tudom mihez hasonlítani, mert még csak töredékében hasonlót sem éreztem soha. Nő lettem mellette. Aztán hétfőn is együtt voltunk, mert itt munkaszüneti nap volt. Ismét szeretkeztünk, és életemben először megtapasztaltam azt, amiről csak olvastam eddig, milyen érzés olyannyira önfeledten, szerelemből, szenvedélyesen szeretkezni, hogy egyetlen alkalom során 4-5 orgazmusom volt. Ezelőtt nevetségesnek tartottam, ha ilyesmiről olvastam, azt gondoltam hazugság, nagyzolás. Eddig egytől is nagyon boldog tuttam lenni a férjemmel, bár közben erotikus képekre kellett gondolnom.Nos Allan mellett nem hogy nem kell, de nem is tudok másra gondolni, minden gondolatomat kitölti, csak őt tudom érezni közben, mindenemmel, a szememmel, az elmémmel, a testemmel, a szívemmel.
Tegnap arról beszélgettünk, hogy mi mindent akar megmutatni, ha visszaköltözünk Skóciába, és hogy mi lesz a nevem az esküvőnk után. Félelmetes. 18 napja ismerem. 2 hete alakult ki közöttünk igazán a szerelem. ÉS ILYESMIKRŐL BESZÉLÜNK HALÁL KOMOLYAN, MINTHA LEGALÁBBIS 5 ÉVE JÁRNÁNK... Azt mondta, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon, mert mások egy életen át keresik az igaz szerelmet, az embert, aki a másik felük, aki nekik teremtetett, és ő csak 26 és megtalálta. Nos én is így érzem. Az egyedüli komplikáció a házasságom. Ugyanis itthon haldoklom. Egyre több szabadságot tapasztalok meg a másik oldalon, egyre több érzést, boldogságot, jó dolgo élek át Allen-nel, annál szarabbul vagyok itthon. De tudom hogy ez az én harcom, és nekem kell megvívnom.
Ne haragudj, hogy ilyen hosszú lett. Köszönöm, hogy elmondhattam. Nem tanácsokat várok, csak azt akartam, hogy valaki meghallgasson. Nem írhatom le senkinek, mi történik velem, mi zajlik bennem. Ha vannak gondolataid, szívesen veszem őket.

És a fejlemények:

1. Decemberben válok.
2. Áprilisig külön költözöm.
3. Nyáron férjhez megyek Allan-hez.

Nah ez tömör lett. Elmondtam a férjemnek, hogy mást szeretek, nem tudom az életemet egy barát mellett leélni. Megbeszéltünk mindent, decemberben beadom a válópert, közös megegyezéssel :)
Pénteken találkoztam Allen-nel, tudta, hogy szeretem a sajtot, úgyhogy vagy 5 féle sajtból készült sajt-tállal, 2 féle behűtött borral, fügével, datolyával, vagy 7 féle keksszel és kávéval várt. Lehidalok komolyan. Soha nem találkoztam ilyen szintű törődéssel, figyelmességgel.
Szeretkeztünk, majd kiültünk a konyhába cigizni. Csak akkor dohányzik, ha én is ott vagyok :) Azt mondja, hajnali háromkor a kedves, hogy el kell kezdenie megszervezni az életét. Én meg kérdem, ugyan ez mit is jelent. Erre ő: ´ma boldog vagyok veled. de én örökké az akarok maradni veled, és ezért ez némi szervezést igényel. meg kell néznem, hogyan tudok házat venni, és félre tenni pénzt, hogy egy boldog közös életet biztosítson. Én meg persze egy slukkal leszívtam a fél cigit. Azt mondja, jövőhéten, vagy a nagyon közeli jövőben meg kell ismernem az anyukáját, mert be akarja mutatni neki a NŐ-t, akit szeret, és akit feleségül vesz. Jah, az esküvőn skót szoknyát fog viselni, és lerajzolta, milyen ruhát szeretne látni rajtam, ha nem bánom. Egyszer azt mondta, Arwen-re emlékeztetem a Gyűrűk urából. Ehhez tudni kell, hogy ez a kedvenc filmjeim egyike, és ő az egyik kedvenc női szereplőm benne kinézet és jellem alapján is. Erre mit rajzolt le esküvő ruhaként??? Egy elf ruhát, hófehéret... Magyarázat: Olyannyira gyönyörű vagyok, hogy ő engem akar látni egy egyszerű de mégis szép ruhában, mely egyszerűségével kiemelis szépségemet. És én meg csak nézek a szemébe, és látom hogy őszintén beszél. Hihetetlen. Nem találok szavakat. Ma elmondtam reggel anyukámnak is az egészet, ami koránt sem volt egyszerű, mivel én itt Angliában, ő meg ugye Magyarországon van, de felhívtam, és megbeszéltük, hogy hogy döntöttem. Baromira megkönnyebbültem, hogy megértett.

Azt hiszem olyannyira szerelmes vagyok, mint még soha, és legbelül érzem, hogy jól döntöttem.
Holly

sziasztok lányok!
Ma reggel szakítottam a pasimmal.
Bonyolult ügy, és nagyon szarul vagok.
Igaz, csak fél évig tartott a románc, de volt pár alapvető bibi.
1. nem tudott elszakadni a volt nőjétől, azaz a csaj folyton képben volt.
Igaz nem csináltak semmit, de minden héten találkoztak, beszélgettek, hivogatta a csaj.
Nekem anno azt mesélte, hogy 2 évig tartott ez a kapcsolat, és nem szerette a csajt.
Engem állitólag szeret.
2. Folyton félreértettük egymást.
Nem tudom, azt hiszem én többet akarok, mint amennyit ő nyújt most nekem, erre ő azt mondta, hogy egyenlőre ennyit tud nyújtani, de majd lasan minden kialakul, és ne keressem a kákán a csomót!
És akkor mondtam, hogy tegyünk pontot a dolog végére!
Nem tudom miért mondtam, már megbántam, így 7 óra elteltével!
Mit csináljak?
Visszakozzak?
Hogyan?
Teljesen kétségbe vagyok esve!
Azt hiszem szeretem ezt a palit, de olyan bonyolult vele minden!:(