Szép napot!
Már aktuális lenne egy ilyen forum. Igaz, nem fogyókúrás, de várom a hozzászólásokat:)
Ne kíméljetek!
Ne kíméljük egymást.
Hajrá csajok :)

fórum: 

hozzászólások

Helloka :)))
Na láttom megjöttetek, helyes...csak így tovább:)
Ezzel az igazi dologgal az a baj, hogy eddig én nem is gondolkoztam rajta, csak jöttek-mentek a pasik...és sosem fordult meg a fejemben hogy bárkit is ennek nevezzek.
Nem hiszek a szerelem első látásra. Ebben nem hiszek, mert a mély érzelmekhez szerintem idő kell és nem kevés.
Egyelőre keresem a választ arra, hogy mitől van az, hogy ha én valójában kétszázon futok mint nő...akkor miért hagy el az igazim? :))
Hát hogy lehet ilyen?
Mondom, nem hiszek a szerelem első látásban!
Nem is lettem szerelmes.
A szerelem pedig olyan dolog, hogy azt magában táplálja az ember, építgeti az impulzusok alapján...
Az meg hogyan van már, hogy ennek a pasinak nem kellek?? Nehogymár :)))
Valami ilyesmi.
Áhh. Ha tudnátok...
Nincsenek éjszakáim :))) Rosszabb ez mint az influenza :)))

"A jó apasághoz egyébként is olyan értékes lelki tulajdonságok kellenek, amik nem tudom hogy lennének meg egy olyan férfiben, aki egyébként rossz férj és/vagy kicsapongó életet él. "

Az egészet komplexen vizsgálva...az egészet.
Nem élettöredékeket kell kiemelni.
Ahhoz, hogy azok a tulajdonságok meglegyenek, nem kell feltétlenül jó férjnek lenni...és mint gyerek szemlélő... kicsapongó életet is élhet.
A különbség talán abban van, hogy mikor komplexen megvizsgálod a dolgot...az egészet
lássuk csak:

az asztal egyik oldalán van az anyuka
a másikon az apuka

és egész egyszerűen megnézem ki mit nyújtott.
és itt nem a fagyizsebpénzre gondolok, hanem arra, hogy ki volt az, aki nap mint nap megkérdezte tőle, hogy mi van vele...és amikor kellett ott volt.
Ki ült le foglalkozni a gyerekkel...melyik adott át értékes tapasztalatot és tereli jó irányba a gyereket.
Annak pedig semmi köze ahhoz, hogy a gyerek apjának milyen a kapcsolata az anyjával.

Attól még lehet jó egy viszony a gyerek -1 szülő között, mert a két szülő közötti intézmény a házasság elromlott.

De ha a gyerek már el tudta dönteni, hogy az a család azért nem ép, mert a házasság megromlott, akkor nem összefogni akarja már azt a családot. Hanem inkább kimaradni a dologból. Távolból szemlélni, hogy bár a szülők megmagyarázzák a dolgokat maguknak...de ami működésképtelen az nem előre visz.
Egy k. lépésst sem visz előre, hanem rombolja az embert.

Újra hangsúlyozom, hogy én nem az olyan kapcsolat fenntartásáért küzdök itten szellemileg, ahol az egyik fél pusztítja a másikat, és akkor éljen a mazohizmus és a pusztulás. Bár az ilyen kapcsolatot sem tartom halálra ítéltnek.
Csak a házasság felbontásának itt bemutatott érvei elfogadhatatlanok számomra.

Igazából biztosan az is fontos, hogy ki milyen családban nőtt fel. A férjem és én is egész családban nőttünk fel, számomra speciel ez a példa.
A szüleimen láttam, hogy nehéz nekik együtt, teljesen más jellemek. Ha jól számolom lassan már 40 éve házasok. Sok veszekedés, küzdelem volt, de végső soron, felnőtt fejjel hálás vagyok annak, hogy együtt maradtak, és nem váltak el. Számomra ez elképzelhetetlen dolog lenne.
Ez a tapasztalat erőt is ad a jövőre nézve, a saját családom alakítására vonatkozóan. Egyébként mostanra sokban normalizálódott a helyzet, és látom, hogy az egymásra utaltság és szeretet hajszálvékony kötelékei fonják be őket. Bár nem volt könnyű életük együtt.
Szóval a gyerekek a szüleik bírái.

Na ja.
Csak a családját nem választhatja meg az ember.
Ezt felejtetted el ugye.
Na nem is írok semmit.

"Igazából biztosan az is fontos, hogy ki milyen családban nőtt fel."
Erre pedig had reagáljak őszintén.
Semmi köze a családnak, ahhoz hogy a miénk milyen lesz.
Semmi.
És sokan tévesen hiszik azt, hogy van.
Tudnék példát mondani, de nem akarok, mert nem tartozik senkire, de őszintén írom:
Még mindig azt gondolom, ha valaki engem választ az nem az én családommal fog élni, hanem velem.
Anyuék is együtt vannak most már 30 éve.
És totál másképpen gondolkoznak mint én.
Hát nem mindig visszük tovább az itthoni gondolatokat.
Bár sajnálom, hogy ők nem úgy látnak dolgokat mint én.

Nagyon öreg már, eddig csak 2x találkoztam vele, Zolek nagymamájának a temetésén..stb.
Pár szót tudtunk váltani a kocsiban, és őszintén mondom,hogy nagyon megkedveltem. Sok (úgymond) világi dologról is beszélgettünk.
Ha a Zolek kocsival megy valahova, és meglátják egymást az utcában, mindig megáldja...
Gyakran látom az utcán,hogy a szomszédok megölelik, szeretgetik...stb.
Az pár mondat, talákozás is elég volt ahhoz, hogy én is megkedveljem.

ÁÁÁÁ, csak nem képzeled, hogy egy teljes kanapét kapsz??? :-)))))
Mindenkinek lehet más a véleménye, szerintem izgi ezekről beszélgetni, meg minden. Mindenkinek van egy meggyőződése, csak nem kell ráerőltetni a másikra.
Attól még simán lehetünk barátok, nem???

Köszi az érdeklődést, vagyok.
Moncha, nem olyan fából faragtak, hogy megtorpanjak az ellenszéllel szemben.
Én hiszek az Igazság létezésében, és ezért merem képviselni.

Én képtelen vagyok az emberi kapcsolatokat ételhez hasonlítani...meg fogyasztási cikkekhez... szerintem nagyon dúrva hasonlat. Nem csoda, hogy tartunk ahol tartunk. Majd téged/minket is szépen elfogyasztanak... De jó lesz:(
Egyébként szándékosan nem írtam le Isten nevét, bár létezése számomra az egyedüli biztos és valós dolog ezen a világon. Én pusztán az emberi lélekből és a vágyakból próbálok kiindulni.
Halála pillanatában majd mindenki úgyis látni fogja a dolgok valódi oldalát és a mély összefüggéseket. Addig mindenki tényleg azt hisz, amit akar....

Mint írtam más a nézetünk.
De nem tartom magam ellenszélnek. :)
Az összehasonlításnak pedig semmi köze a valláshoz.
Az csak egy példa...bár ha mindenből a rosszat hozod ki valószínű nem lesz miről beszélni.
Minden normális ember a lélekből és a vágyakból próbál kiindulni...
Bár ehhez nem kell kereszténynek lenni.

a valódi oldal és a mély összefüggések meglátása a halál pillanatában
ez a katolikus forma szerint van?

biztosan én vagyok aluliskolázott...
valójában ez a problémám a dologgal...hogy számomra érthetetlen dolgokat ír le...és nem következetes...
vannak olyan vallásformák amelyek egyértelműbb magyarázatokat adnak dolgokra.

Te választottad a formát, vagy szüleid döntöttek?
Azt vitted tovább?

Persz, hogy nem kell kereszténynek lenni az EMBER, mint olyan boncolgatásához. Csak a helyzet az, hogy minden vallás más-más magyarázatot ad az emberre. Illetve az egyistenhívő vallások (kereszténység, zsidóság, mohamedán hit) hasonlót.
"a valódi oldal és a mély összefüggések meglátása a halál pillanatában "- tőlem van:) de a lényegében ue-t mondja a vallás is.
Saját hitbéli fejlődésembe inkább nem mennék bele most. Túl mély és hosszú téma, meg az oldal sem erről szól.

Moncha
Mit értesz az alatt, hogy az Én jelenléte az életemben túl nagy?
Én a te gondolataid szeritn úgy értelmezem azt, hogy pl. a magam kedvéért akarok megtartani egy férfit a házasságban, aki valójában menni akar és hagyjam őt békén? Tehát hogy a férfi úgy érzi, azzal szolgálnám az ő javát, ha menni hagynám, de én nem engedem elmenni? Ugye jól értem?

Nem. Nem erre gondolok.
De a korábbi bejegyzéseidet elég szögletesen fogalmaztad meg...
Pl. azt veszem ki ebből az egészből, hogy Te meg vagy győződve arról, hogy egy házasság csak egy emberen múlik...és miután Te vagy a hozzászóló..csak rajtad.
Illetve, ha megromlik valami javíthatatlanul akkor is maradjunk együtt, mert fogadalmat tettünk.
Bár a személyiségünk elveszett ezzel...de azért csináljuk tovább...bármi történjék is.

Biztosan azért jött ez át neked, mert én most csak a magam nevében írhatok, tehát csak a saját hozzáállásomat elemezhtem.
Persze, hogy kettőn áll a vásár, ez nem vitás, és nagyon rosszul esne, ha csak nekem lenne fontos a házasság megtartása.
Ha belegondolsz valami akkor tud javíthatatlanul megromlani, ha a felek nem építették a kapcsolatukat, csak éldegéltek együtt, és strigulázták a napokat. Szerintem ha mindketten akarják a kapcsolatot, az nem tud javíthatatlanul megromlani.

Szerintem pedig tökéletes hasonlat, mivel az ember gyarló, és azt tartja szem előtt, ami neki jó. Mivel az evés már nem a létfenntartás eszköze hanem egyfajta élvezet, így jó alapja a házasság, szerelem hassonlításához. Persze, súlyosabb dolgokról van szó, mert emberi érzésekről beszélünk de a lényeg ugyanaz.
Egy darabig lehet kapálózni az elmúlt jó dolgokért, lehet egy házasságért küzdeni, remélhetőleg az esetek java részében sikeresen, de nem ész nélkül. Mindennek van határa.

Zazu
Igen, igazad van. Az ember zsigerből önző, és először gondol saját magára, aztán a másikra. Tudom, hogy ez a felállás
A kérdés pont az, hogy akkor a párkapcsolatban is összeharácsolok magamnak mindent érzelmileg, kisajtolom, amit lehet oszt megyek, vagy pedig máshogy állok önmagamhoz, és az önzésem valóságához...

Nem azt mondtam, hogy úgy kell egy kapcsolathoz hozzáállni, hogy ki kell belőle sajtolni a legtöbbet, aztán eldobni, mint a csokipapírt :)
De én azt mondom valamilyen szintű tartásnak kell lennie az emberben, nem lehet mindent odaadni.
Nem szabad bármit elviselni, és mindent elfogadni. És bizony van úgy, hogy emberek tévednek, amikor párt választanak, de annyi tiszteletnek lennie kell a másik felé, hogy még mielőtt félrelép, közli a másikkal a döntését. Utálom azt, amikor pl. egy férj azért marad a felesége mellett, mert az is jobb, mint a semmi. Ettől hányni tudnék.

"nem lehet mindent odaadni"
erre az a reakcióm, hogy anélkül meg minek csinálni.
Pont az a szeretet kockázata, hogy te mindent odaadsz és mégis fájdalmat okoznak.
Persze nagy kérdés, hogy kinek adod azt a mindent, méltó-e rá az illető, megbízhatsz-e benne.
De egy nő lelkének a lényegéhez tartozik az önátadás.....De ez megint egy másik téma.... Férfi és női lélek ........

Na, akkor kilyukadtunk a dolgok lényegéhez. Amikor egy nő mindent odaad, akkor egy idő után a férfinak már nem tud mit nyújtani. Akkor jön az unalom és a másfelé kacsingatás. És ha otthagyja a nőt, akkor abból a kiégett roncs lesz. Van is erre tapasztalat, pont ezen az oldalon volt egy csajszi (a nevét nem mondom), aki mindent megadott a párjának, de nem volt elég, és mikor dobta, a nő teljesen magába zuhant.

A lényeget írnám csak az igazi jelentésére:
figyelj. tudod mennyi férfivel találkozunk életünkben?
nagyon sokkal. le sem merem írni mennyi kávézós randim volt a 27 évem alatt, mert tuti az lesz a válasz, anyukám lejjebb kéne adnod :))
szóval, ha találkozol az emberrel azt gondolod:
igen ő kell nekem, nézzük meg nem tévedek -e, bár mindegy mit csinál, így jó ahogy van. Punktum.
hozzáteszem, voltam már szerelmes és jól tudom mekkora ökörségeket képes egy nő elkövetni csak azért hogy a férfi mellett maradjon...ha viszonzatlan...jól tudom milyen ez.
De kérem, hát az nem lehet, hogy 2 perc alatt döntesz, meg hát csigák sem másznak minden autón...amikor érkezik a pasi :)))

Oldalak

Tartalommegosztás

Feliratkozás Feliratkozás a címlapon megjelenített tartalmakra csatornájára