Bátorkodom új témát nyitni. Már csak azért is, mert ha a testunkkel tudunk torodni, a szívunkre is vigyázni kell. Nekem régi tapasztalatom, hogy ha másnak elmesélem a gondom, jobban érzem magam, mert rendkívul megkonnyebbul a szívem, onbizalmat kapok, életerot. Csak hát sokszor az ember inkább hallgat, mert nincs kinek istenigazábol panaszkodni. 16 éve házasságban élek, remek férjem, 2 szép gyermekem van. Példás házasságnak mondják a kívulállók. És mégis hányszor betelik a pohár, hányszor csapódik az ajtó, hányszor sírnak a szemek. És hol lehet errol nyugodtan beszélni? Hát itt Veletek. Hát akkor segítsunk magunkon, vígasztaljuk egymást, hadd legyen rózsaszínubb az életunk. Máris jobb lett a kedvem, mosolygok és várom a hozzászólásokat.
Puszi mindenkinek.

fórum: 

hozzászólások

Figyu, próbálkozom. Nekem az a lényeg, hogy a megfelelő ember mellett legyek, akinek én kellek. Ha szétválik az utunk, mert ő jobbat talál, akkor áldásom rája. Ja és szerelmes vagyok, tehát nem csak úgy tinglizek. Annyit szenvedtem már a féltékenységemtől, hogy többet nem vagyok hajlandó. Na ezt a pasik is értékelik ám! Sokkal nyugodtabb vagyok és benne 100%-osan megbízom, már bizonyított!

Én most úgy érzem, hogy mellette vagyok, mármint a megfelelő ember mellett. Csak az a baj, hogy rossz időben jött...., ha mindez egy kicsit később történik most nem itt tartanék. Szóval nem lett volna veszekedés, morgás, féltékenykedés.......

Soha nincs olyan, hogy rossz időben. Nekem az összes kapcsolatom "rosszkor" jött, aztán rájöttem, hogy egyik sem lett volna megfelelő. Utólag mindig okosabb az ember és én rohadtul örülök, hogy egyikhez sem mentem hozzá, mert bármelyiknek rossz vége lett volna. Persze volt, amit csinálhattam volna másképp, de hát valamiből nekem is kellett tanulnom!!!

Nem lett elszúrva, csak azért a múlban ott van, és azért nem olyan, mint ami nem történt meg soha. Persze nem érezni, de Ő is tudja és én is tudom...
Együtt fogunk maradni ez szinte 100%, boldogok is leszünk, meg vagyunk is csak én túl sokat foglalkozom a mi van ha kezdetű mondatokkal:)

Tudod sokszor ég a pofám azért amiért annyit bántottam, pedig Ő nem tehetett semmiről..... én voltam egy marha, mert Benne is csak a rosszat láttam.... be akartam bizonyítani magamnak, hogy Ő is csak egy pasi....ugyanolyan mint a többi....

Azon vagyok hetek óta, és az eredménye is látszik, mert csak Rá kell nézni, boldog:)))
Egyébként ezért is örülök a diétának. A diétához kell önfegyelem és kitartás. Diéta hatására megtanultam uralkodni magamon, ez sokat segített a kapcsolatunkba, bár lehet, hogy butaságnak tűnik.

Az a baj, hogy mindig ellenkezem a tényekkel.
Pl.
- tudom, hogy nagyon szeret, mert ellenkező esetben számtalan oka lett volna arra, hogy elhagyjon, mégis velem van
-valamelyik nap azt mondta, hogy boldog velem, nyugodt és kiegyensúlyozott
-imád velem szeretkezni:)))))
-fontos vagyok Neki
-nem egy csalfának ismertem meg
-!!!!!utálja a nőket!!!!!! (pont az általad említett pi..-ság miatt)
Én hülye meg kreálok marhaságokat az agyamba, nehogy már nyugodt legyek!!!!!!!!!!!!

Új vagyok itt köztetek, de bátorkodnék egy kis segítséget kérni. Remélem, nem baj!

A szitu a következő: három éve vagyunk együtt a párommal, már volt eljegyzés is, meg minden.
Mind a ketten állandóan dolgozunk, de én kb. 3-szor annyit, mint ő.
Reggel 1/2 8-ra jövök dolgozni, és soxor éjfél vagy még később, vagy két nappal később tudok csak hazamenni. (Ilyenkor itt alszom a munkahelyemen)Ő 9-re megy, és 7-kor itthon van.
Amikor végre haza megyek, akkor is vagy balhé, vagy kupi fogad.
Fejemhez vágja, hogy megint nincs tiszta ruhája, hogy miért nem főztem, hogy mi az, hogy nincs takarítva.
Eszébe sem jut, hogy én 2-3 napja haza sem tudtam menni, hogy akudni nem volt időm, merthogy megállás nélkül dolgoztam. És az meg persze főként nem jut eszébe, hogy esetleg ő is kimoshatna, vagy kitakaríthatna, vagy ne adj isten megfőzhetne (pedig megtanítottam!!!)

-Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy az elmúlt héten soxor átjött segíteni a munkában (ebből is gondolom, hogy szeret), de ő haza ment egy idő után én meg dolgoztam reggelig.-

Hulla fáradt vagyok állandóan, ő meg csak balhézik. Soxor hazamenni nincs kedvem. vagy inkább ahhoz, hogy ő hazajöjjön.
A leginkább azt nem értem, hogy ő nem ilyen volt, és nem értem, hogy miért változott meg ennyire és hogy hogyan változtathatnám vissza?

Szia!

Sajnálom hogy így álltok... De szerintem mindennek az oka hogy nagyon nagyon sokat dolgozol... ő meg türelmetlen... Biztos szeret téged!!! De kevés vagy neki... kevés belőled az idő (na jó ezt jól megfogalmaztam) Igazából szerintem neki nem is annyira a kaja a tiszta vasalt ruha hiányzik hanem hogy törödj vele... csak ott a bökkenő hogy hiába akarnál ilyen helyzetben nem tudsz... -> nem tud mit tenni hisztizik... férfi módra... -> balhé...
Szerintem beszéljétek meg hogy mit vártok a másiktól... hogy szeretnétek hogy jobb legyen... mik az igények és mit lehet teljesíteni... mert ügye te sem vagy robot!!!
Egyébként nagyon vigyázz magadra mert sajnos az ilyen pörgős életmód megöli az embert szép lassan lelkileg testileg... és mire észbe kapunk placcs... Tapasztalat....
De mindenképp beszéljetek.

Szia!

Talán el kéne döntened a fontossági sorrendet. Megkérdezhetem, hogy mit dolgozol? Milyen melo lehet annyira fontos, hogy 2-3 napig nem mész haza?
Én is úgy gondolom, hogy a ruha + a többi csak kifogás. Nálunk is ez ment (mondjuk én nem aludtam a melohelyemen). Magyarázd el neki, hogy neked is jól esne, ha arra mennél haza, hogy csinált neked vacsit, vagy kimosott mindent. (Nálunk ez bevált) Másnap nem semmi gyertyafényes vacsi várt otthon.
Szerintem nem szabad ennyit dolgozni, mert amiatt tuti, hogy tönkre fog menni a kapcsolatod.

HELYRE JÖTTEK A DOLGOK!!!!

Köszi mindenkinek a segítséget, meg a jótanácsot!
Vasárnap végre volt egy kis időm, és le tudtam ülni az urammal beszélgetni.

Elmondta, hogy mi volt a valós baja... persze hogy nem a rend, fegyelem, tisztaság...
Megbeszéltük, hogy kompromisszumot kötünk, én is engedek, meg ő is.
Én kevesebbet dolgozom, ő meg a házimunka felét bevállalja, hogy amikor otthon vagyok, vagy szabadidőm van, akkor együtt tudjuk tölteni.
Szóval , vasárnap óta csak egyszer mordult rám, akkor is abbahagyta, amikor rászóltam, hogy ez most nem annyira szükséges...
Remélem, a jövőben is marad így a dolog!
MÉGEGYSZER KÖSZI!

igen, emiatt az életmód miatt töltöttem az ünnepeket kórházban...

Amúgy tegnap nagyon jó fiú volt, egész este beszélgettük a barátainkkal, aztán utána is aranyos volt otthon.
Ma csak kicsit nyügizett, de már lecsillapodott.
Remélem, hogy ha vége a hajtásnak, lesz időnk megbeszélni a dolgokat!
Köszönöm a jótanácsot, megfogadom!

Oldalak

Tartalommegosztás

Feliratkozás Feliratkozás a címlapon megjelenített tartalmakra csatornájára