Munkahelyi diétacsapdák | lowcarb magazin

Munkahelyi diétacsapdák

Munkahelyi diétacsapdák Még az igen jólnevelt diétázót is megcsapja néha a kísértés szele, hát még a gyengébb akaratúakat... Ott a cukorkás bödön a recepciós pultján (csak egy szemet, vagy kettőt, vagy kilencet – az még belefér, nem?), a nass-automata a büfében (hú, karamelles-nugátos nápolyi szelet, és csak nyolcvan forint!), vagy a heti rendes „menjünk-már-pizzázni” spontán csapatépítő zabálás a kollégákkal.

Ennyi kísértéstől még egy szentnek is csokimaszatos lenne a szája széle. Mielőtt suttyomban újra belemarkolnál abba a cukrosvájlingba, ami a recepción kelleti magát szemérmetlenül, számolj el tízig, és fegyverkezz fel az alábbi ötletekkel.
Csomagolj – legalább is ebédet feltétlenül. Mivel reggel az ember úgyis mindig rohan, jobb, ha előző este annyit főzöl, hogy másnap abból vihessél magadnak ebédet. Vannak ezek a praktikus zárható dobozok, és a legtöbb munkahelyen van mikró, és van hova leülni ebédelni. Olcsóbb is, mintha minden nap étteremben ennél, és legalább tudod, mi van a kajádban. Jó esetben sok fehérje, sok zöldség és egészséges zsiradékok.

Legyen időd mozogni egy kicsit napközben. Például, ha otthon elkészíted az ebéded, egy csomó időd marad még, mielőtt visszamész dolgozni. Ezt akár arra is használhatnád, hogy elmész egy tempósat sétálni (ez nem tesz látványos kárt a ruházatodban), vagy – ha van erre lehetőséged a házban, vagy a közelben – elruccanhatsz 20-30 percet edzeni. Ha csak hetente háromszor teszed ezt meg, és egy nap rászánsz egy kicsit több időt, hogy egy erő-edzést is beiktatsz, már kifejezetten teljesítetted a heti penzumot. Ráadásul ráveheted a kollégáidat is a sétálásra, edzésre, így biztosan nem lankad majd a lelkesedésed, mert mindig lesz valaki, aki rávesz a mozgásra. És a bónusz: hozzásegítesz másokat ahhoz, hogy egészségesebbek, fittebbek legyenek!

Stresszesnek érzed magad? Rossz hír: stressz hatására jobban kívánja az ember a szénhidrátokat, különösen az édes, ropogós fajta ételeket. Beleharapsz egy cukros, fincsi „energia”-szeletbe, ami némi mámor kíséretében veszi el a figyelmed arról, amivel inkább nem néznél szembe, és a vércukor-szinted máris magasugrást és limbót játszik gyors egymásutánban. Ilyenkor gyorsan tenni kell valamit. Ha teheted, kerekedj fel, és tegyél egy nagyobb sétát, vagy legalább mássz meg néhány emeletet lépcsőn oda-vissza kétszer. Ettől a hangulatod is jobb lesz, és legalább van hova hasznosítania a szervezetednek a szénhidrát-löketet. Közben nézz kifelé, nézd az épületeket, az embereket, és találj valami kellemes célt munkaidő utánra.

Nassolj okosan. Ne játszd azt, hogy napközben spórolsz a szénhidráton vagy a kalórián, hogy aztán este majd jól bekajálhass. Nagy valószínűséggel mire hazaérsz, már az összes jó szándékod köddé vált, és pár perccel később értetlenül bámulsz a kezedben talált szinte üres jégkrémesdobozra. Inkább tervezd meg a napi táplálkozásod, vigyél magaddal valami hordozható majszolnivalót az irodába. Ez lehet valamilyen olajos mag, otthon készített saláta (majonézes diós-csirkés? Hm?), sonkatekercs, darabka sajt stb. Ha előre gondolkozol, ezeket elő tudod készíteni előző este, így biztos magaddal viszed. Fontos, hogy gyakran egyél és inkább kevesebbet, hogy ne ingadozzon a vércukrod. Így jobban is tudsz majd koncentrálni a munkádra, több energiád lesz, és meglátod, elrepül a nap.

Nyisd ki a szád. Csak épp most kivételesen ne evésre használd. Szólj a kollégáknak, hogy diétázol, és kérd meg őket, hogy kíméljenek meg a kísértéstől. Sokan hoznak be édességet, süteményt, és illendően végig is kínálják a kollégákat. Ennek nem könnyű ellenállni, így sokkal egyszerűbb szólni nekik, hogy lazán hagyjanak ki a kínálós körből. És ne kérdezzék meg azt sem, hogy „de biztos?”. Ez azért is jótékony, mert ha tudatod a környezeteddel, hogy diétázol, az nagyobb motivációt, és kicsit több önfegyelmet ad. Ha már mindenki tudja, ciki lenne félbehagyni, nem?