A diéták korszakát éljük. Egyre több ember figyel oda a táplálkozására, és a hangsúly egyre inkább áthelyeződik a mennyiségről a minőségre.
Sokan mondják, hogy az egyoldalúságot mindenképpen el kell kerülni, mert a test megbosszulja. Pedig sokszor nehéz a változatosságot biztosítani, pláne, ha az ember éppen kezdő egy adott témában, gondoljunk csak egy „zöldfülű vegára”, aki az első pár nap megunja a zöldségeket, és fogalma sincs, hogy mit ehetne még hús helyett. Vannak olyan diéták, melyeknek viszont kifejezetten szerves része a húsfogyasztás, de ott meg a nagy mennyiségű szénhidrátról kell „lemondani”, amit nem mindenki visel könnyedén.
Bárhogy is nézzük, pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor, mit és mennyit eszünk. Ha tudatosan figyelünk az étkezésünkre, és megbékélünk azzal az érzéssel, hogy ezért esetleg sokszor a legjobb barátaink vagy közeli ismerőseink fognak majd cikizni, akkor biztos, hogy egy sokkal egészségesebb életet élhetünk.
A mondás szerint minden kezdet nehéz. Ha ez nem is mindig van így, mindenesetre azt elmondhatjuk, hogy a legtöbb kezdet bizony nem könnyű. Ezért van az, hogy aki az első nehézségek tömkelegén átküzdi magát és túléli a legelső időszakot, amikor már szinte megállás nélkül csak azt skandálja a benső énje, hogy „add fel – add fel – add fel!” – ha kibírja, és nem adja fel, akkor megnyerte a csatát. Ha állandóan számolgatni kell a dolgokat, mi mit és mennyit tartalmaz, mikor mit és mennyit lehet enni, abba igen könnyen bele lehet fáradni és fásulttá válni egy idő után, és az egyetlen ésszerű lépésnek az tűnik, ha az ember egyszerűen csak legyint egyet és feladja, mondván: „Nem bírom tovább, feladom. De sebaj, ez is csak egy kudarc volt a sok közül. Majd legközelebb sikerül.”
Ezzel csak egy baj van: mindig lesz egy következő legközelebb, de magát a célt ezzel a hitegetéses technikával sajnos sosem lehet elérni. Érdemes úgy gondolkodni, hogy NINCS legközelebb. Csak MOST van. És akkor sikerülni fog. A korábban kételkedő és cikiző barátok, ismerősök pedig meg fognak sárgulni az irigységtől. Pedig igazából nekik sem lenne nehezebb dolguk, mint nekünk volt, csak éppen ők nem tudják összeszedni az akaraterejüket annyira, mint azok, akiknek „szerencséjük volt” és sikerült.
De hogyan is függ össze ez az egész mostani témánkkal, a lúgosítással?
A savasság
Rengeteg helyen olvashatunk már arról, hogy az egészséges test fenntartásának egyik meghatározó tényezője a test pH-jától függ, vagyis a savasság-lúgosság egyensúlyától. (pH: a savasság-lúgosság mértékegysége; a skála 0-tól 14-ig terjed. A 7 alatti érték savasat, a 7 semlegeset, a 7 feletti pedig lúgosat jelent. Az emberi test pH-ja normálisan 7.42, tehát enyhén lúgos.)
Egy savas állapotban lévő test nem használja fel a tápanyagokat. Ennek következményei:
- hiányállapotok
- a mérgek nem választódnak ki és
- hatástalan anyagok szaporodnak fel.
A túlzott savasság folyamatos problémát jelent a mai modern étrend mellett, ez pedig befolyásolja az emésztőcsatornát és a tápanyagok optimális felszívódását is.
Sok táplálkozáskutató szakember állítja, hogy a túlzott stressz, a negatív gondolatok, indulatok és egy finomított szénhidrátokkal és hússal telített étrend által előidézett savasság a betegségek kiinduló pontja.
Az árpa
Az árpa egyik legpozitívabb tulajdonsága a lúgosság. Az árpa kiegyensúlyozza a pH testen belüli rendszerét, és könnyen felszívódó tápanyagokkal látja el!
Amikor a testet savasító hatások érik – pl. stressz, étrendbeli hibák –, több nátriumra van szükség. A nátriumkészletek kimerülése esetén kóros folyamatok indulhatnak el. A test egyik fő mozgósítható „nátriumraktára” a gyomor- és bélrendszer nyálkahártyájában van. Az árpa visszapótolja a gyomor szerves nátrium-tartalmú bevonó rétegét, ami segíti az emésztést is.
A növények a termőföld szervetlen ásványi anyagait élő, szerves anyaggá alakítják át. Az emberi test – a növényekkel ellentétben – a nátriumot csak szerves formában tudja hasznosítani. Az ember számára a szervetlen, élettelen nátriumforrások – mint pl. a konyhasó vagy az ásványvizek nátriumtartalma – gyakorlatilag értéktelen a test nátriumszükségletének pótlásában.
A kórházi gyógyításban az ételt ritkán használják gyógyszerként, noha a veseköves betegeknek (a vesekő elsavasodott testben alakul ki) is azt tanácsolják, hogy igyanak nagy mennyiségű árpafőzetet azért, hogy lúgosítsák a testet. Elgondolkodtató, nem?
Például tudtad azt, hogy a kínai gyógyászatban csíráztatott árpát használtak mellfájdalmak és a nem kívánatos tejkiválasztás enyhítésére?
Érdemes tehát megjegyezni, hogy az árpa egyike azon kevés gabonáknak, amelyek lúgosítják a testet, ezért fogyasztása felbecsülhetetlen segítség az egészség megőrzésében, a betegségek visszafordításában és az öngyógyításban.
Az árpával kapcsolatos kutatások
Az árpa energiát termelő, növekedést segítő képességét évezredekkel ezelőtt felismerték, de a tudományos kutatások csak az utóbbi időben igazolták e gabona kiválasztását, mint étrendi szükséglet…
Napjainkban már rengeteg kutatás fő célja az árpa tápértékének legteljesebb kinyerése.
Az árpában lévő tápanyagok pontos száma még meghatározásra vár, de legalább 14 vitamin, 12 ásványi anyag, 3 alap zsírsav, 13 enzim (enzim: olyan anyag, amely felgyorsítja a vegyi folyamatokat anélkül, hogy saját maga megváltozna. Az enzimek a szervezetben lejátszódó folyamatok reakciósebességét növelő anyagok, biokatalizátorok. Minden enzim fehérje. Az enzimek nem csak a zsírok, fehérjék és szénhidrátok lebontásában – az emésztésben – vesznek részt, hanem építő folyamatokban, valamint az immunrendszer működésében is), mind a nyolc alap aminosav (aminosav: amin= NH2 tartalmú szerves sav. 25-féle ismert, mint fehérje-alkotóelemek, közülük nyolc az úgynevezett esszenciális, vagy alap aminosav; ezeket az emberi test nem képes előállítani, csak külső forrásból származhatnak) és sok-sok nyomelem van benne, illetve a legújabb kutatások szerint az árpában szó szerint enzimek ezrei lehetnek!
A George Washington Egyetemen 1994-ben végzett tanulmány kimutatta, hogy árpakivonat segített megvédeni a véredényeket a károsodástól, és ezen kívül egy bizonyos E vitamin-származék, ami az árpában található, segített a növekedési hormon szabályozásában.
Később a Tokiói Tudományegyetemen felfedezték, hogy ez az enzim meggátolja a hasnyálmirigy-gyulladást, a bőrgyulladást, és védelmet nyújt a gyomor és patkóbél nyálkahártyájának sérülése ellen.
Az árpa más alkotóelemei további átfogó egészségi előnyöket tárnak fel, mint a Béta-glukán, ami az immunrendszer fontos támasza. Az árpa emellett visszapótolja a gyomor szerves nátrium-tartalmú bevonó rétegét, ami a gyomor sósavtartalom javításán keresztül segíti az emésztést.
Másutt az árpa egyik fehérjéje erős gyulladáscsökkentő képességet mutatott.
A kutatási eredmények felfedtek 5 olyan enzimet is, amelyek segítik a zsírok testen belüli lebontását. Mindenesetre egy különleges, az árpában található enzim felfedezése volt az, ami igazán meghatározta az árpa rangját, mint „szupergabona”.
Az SOD
A Super Oxid Dismutase egy enzim, ami világszerte sok vezető táplálkozáskutató figyelmét keltette fel. Ez alapvetően egy hulladékeltakarító enzim, ami célba veszi a szabadgyököket, és elpusztítja azokat.
A szabadgyök egy atom vagy atomok csoportja, amelynek legalább egy páratlan elektronja van. Az emberi szervezetben ez általában az oxigén molekula, amely elvesztett egy elektront, és úgy stabilizálja magát, hogy elvesz egy elektront a körülötte lévő molekuláktól. Ezek a szabadgyökök nagy energiával rendelkező részecskék. Számos biológiai folyamatban van szerepük, mint pl. a baktériumok testen belüli elpusztítása, azonban nem kívánt mellékhatásaik is lehetnek, sejtkárosodást okozva. Mivel a szabadgyökök kulcsfontosságúak az öregedés folyamatában, következésképpen ennek az enzimnek kiemelkedő szerepe lehet az ellenük folytatott harcban.
Az SOD lényegében vízzé és oxigénné alakít egy szuperoxid nevű káros anyagot, ártalmatlanítva azt. Érdekesség, hogy az SOD-kivonatok nem hatásosak a test sejtek közötti SOD-szintjének növelésében, amíg a teljes ételek, mint az árpa, növelik a sejtközti tér SOD-szintjét.
Az előcsíráztatott árpa
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy milyen formában lehet vagy érdemes egyáltalán árpát fogyasztani. A rutinosabbak azonnal rávágják: csíra. De miért éppen csíra?
Nem újdonság, hogy a csírákat tartják a tápanyagok tökéletes forrásának. Közismert az a tény, hogy amikor a gabona csírázni kezd, a legfontosabb tápanyagok és enzimek közül több erre a folyamatra, magára a csírázásra fordítódik. Ebből visszavezetve láthatjuk, hogy az árpa a még fel nem használt tápanyagok nagyszerű készletével rendelkezik, mielőtt a mag csírája elkezd kialakulni.
Hasonlóan könnyen kikövetkeztethető az is, hogy az árpacsíra, amikor frissen formálódik a további növekedés szüksége nélkül, a tápanyagok remek forrását kínálja. Egy új eljárás és az árpaételek új megközelítése az, ami hihetetlen áttörést jelent a táplálkozás-tudományban. Ez a módszer és ez a forma az előcsíráztatott árpa!
Ha az előcsíráztatott árpa esetében a csírázási folyamat megindítása 100%-ig természetes módon történik, akkor ez a gabonát biológiailag a legaktívabb állapotába hozza. Ha a csírázást a döntő pillanatban állítják meg – éppen mielőtt a mag csírázni kezd – akkor ez lesz az a fejlemény, ami az élelmezési lehetőségek teljesen új távlataihoz vezet!
Az árpacsíra potenciálja az energia fejlesztésére 400%-kal magasabb, mint a megszokott árpának, illetve az előcsíráztatott árpának 11%-os a fehérjetartalma, a benne lévő nyolc esszenciális aminosav aránya pedig gyakorlatilag megfelel az emberi test arányának. Ez, egyszerűen fogalmazva, az esszenciális fehérjék sokkal könnyebb és hatékonyabb felszívódását jelenti.
A „közönséges” és előcsíráztatott árpa közötti legalapvetőbb különbség az enzimek aktivitásában van. Az előcsíráztatott árpagabona ilyenkor aktív, készen arra, hogy árpaleveleket hozzon létre, és ezen a ponton magas fokú enzimtevékenység is zajlik. Ez az a biokémiai állapot, amit egy svéd cégnek sikerült rögzítenie. Az ilyenkor jelen lévő enzimek száma ezrekre becsült, de az ismertek között ott van a Super Oxid Dismutase, Celluláz, B-glukanáz stb.
Az előcsíráztatott árpa enzimtartalmán kívül, ami a könnyebb beépülést teszi lehetővé, a bélcsatornát lúgosító hatása egy jobb emésztési közeget teremt a test számára általában, és segíthet a túlsavasodáshoz kapcsolódó állapotok enyhítésében.
A malomkövekkel őrölt előcsíráztatott árpának van egy további vonzereje – az íze. Több növényi eredetű keverékkel ellentétben az előcsíráztatott árpa könnyen keveredik folyadékkal és kellemes ízű, még a hozzáadott gyümölcslé vagy tej ízei nélkül is.
Ha teheted, fogyassz Te is minden nap árpacsírát, hogy egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, ezáltal teljesebb értékű és boldogabb életet élhess.
Szeretettel:
Farkas Éva Katalin
életmód tanácsadó
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 23498 reads