Amikor a sejtjeink új életre kelnek

„Én, méregteleníteni?” – nyitottam tágra a szemeim, mikor egy kedves ismerősöm lelkesen ecsetelte számomra hihetetlen tapasztalatait, amiket egy nemrég elvégzett kúra során szerzett. Egészségesen táplálkozom, nem iszom alkoholt, nem szedek gyógyszereket, rendszeresen sportolok. Biztos voltam benne, hogy egészen méregtelen vagyok. És mekkorát tévedtem…

Szervezetünk naponta kerül kapcsolatba számtalan káros anyaggal, mint például a tartósítószerek, hajtógázok, a gyümölcsökön, zöldségeken keresztül felszívódó növényvédő szerek, a takarításhoz használt vegyszerek, a kipufogógáz, a radioaktív sugárzás, a káros UV-sugarak, és a sort még hosszan folytathatnánk. Ezek az anyagok megszámlálhatatlanul sok fizikai és mentális(!) tünetet, károsodást okoznak. Gátolnak bennünket a tiszta és gyors gondolkodásban, lerontják a hangulatunkat, fejfájásokat idéznek elő, tompítják érzékleteinket, és súlyosabb esetben konkrét betegségek forrásai is lehetnek.

Felmerül a kérdés, lehet-e egyáltalán egészségesen élni ilyen körülmények között? Jómagam mentesítettem a család étrendjét a károsabb E-betűktől, egy friss levegőjű faluban élek, és a helyi hentesbácsi engedély- és nitrátmentes házikolbászát vásárolom. Vitaminokat szedek, sportolok, megiszom a napi 2 liter ásványvizet, de mit tegyek a savas esővel, az ipari hulladékok hatásával, vagy a napsugárzással? És mi van a gyerekkoromban elfogyasztott gyógyszerekkel, a mandulaműtétkor használt éterrel, vagy a fogászati érzéstelenítővel? Még azt is nehezen hittem el, hogy ezek maradványai a mai napig ott lapulnak a sejtjeimben, hát még azt, hogy onnan ki is lehet űzni őket?!

L. Ron Hubbard 1979-ben kifejlesztett sejtszintű testméregtelenítő programja pedig pontosan ezt ígéri. Független orvosi kutatócsoportok tanulmányai szerint ezzel a módszerrel bizony az olyan nehezen eltávolítható anyagoktól is meg lehet szabadítani a szervezetet, mint a higany, a radioaktív sugárzás, vagy az LSD kristály maradványai.

Amit összeolvastam róla, meggyőzőnek tűnt, hát belevágtam. Gyors állapotfelmérés, személyiségteszt, orvosi vizsgálat, és már startolhattam is. Miből is áll e méregtelenítés? Futás, szauna, vitaminok, ásványi anyagok, lecitin, olajok, és a leírhatatlan ízű kalmag, mindezt minden egyes nap, négyórás program keretében. De nézzük szépen, sorban.

Az ember megérkezik, átöltözik, megkapja a gyönyörű törölközőjét, és mázsál. Nem, ez nem fogyókúra, de a súly fontos mutató a programot felügyelő orvos számára. Aztán kaptam egy adag csodavitamint, aminek a szerepe az, hogykitoljaa szervezetből a sugárzások ott rekedt maradványait, és beindítsa a mérgek eltávolítását. Majd futkostam egy ideig, hogy a legkisebb erekbe is bepumpáljam a jótékony anyagot, végül bevettem magam a szaunába. Azt hiszem, a harmadik napon lehetett, hogy futásból visszatérvén megláttam magam a tükörben, és majdnem elájultam. Az egész testem telis tele volt vörös foltokkal, és még szúrt is, mint a fene. Na, – gondoltam – ez a vég, még jó, hogy itt a doki… Aztán kiderült: ez kifejezetten kívánatos, így jönnek ki a sugárzás maradványai. Egészen vicces volt, az egyberészes fürdőruha alatt tisztán kirajzolódott egy korábbi bikinim nyoma: ott ugyanis teljesen normális színe volt a bőrömnek. Nem hittem el! Aztán ez többször előfordult, minden alkalommal valamilyen trikó, vagy egyéb ruházat nyoma volt fehér, a többi helyen vörös voltam, mint a rák.

A szaunában kellemes 60-70 fok volt. Rövidesen heveny izzadásba fogtam, ami szükséges is volt, hiszen így tud eltávozni az a sok-sok méreg a testemből. Gyakran kijöttem pihengetni, ilyenkor rendelkezésünkre állt rengeteg tisztított víz, és a program során előírt nyers zöldség gondját is levették a vállunkról: a szauna előtti térben mindig volt némi nyúlnak való. Az izzadást sokkal jobban viseltem, mint az elején gondoltam, pedig furi dolgok estek meg velem. Egyszer a fogam zsibbadt, és tisztán éreztem az érzéstelenítő ízét a számban. Máskor igazi kocsmaszagom volt, és valahogy a fíling is elkapott, mintha kissé alkoholos állapotban lettem volna. De volt ott hőemelkedés Maripen-szagú izzadtsággal, tompaság, dühroham, és még – mit szépítsük – hasmenés is. Még jó, hogy az elején elolvasgattam ezt-azt a programról, így tudtam, hogy a mérgek úgy távoznak, hogy rövid időre és kisebb intenzitással újraélem az akkori érzéseket – fizikait és szellemit egyaránt. A második héten már rutinos voltam, ha valami kezdett előjönni, már be is azonosítottam, mi lehet az, és kifejezetten örültem testem ilyetén megnyilvánulásainak. A futást egész jól megszoktam, még az egyre sokasodó, gondosan kimért vitamin-adagok elfogyasztása sem okozott gondot, de a kalmag nevű, számos áldásos hatással rendelkező itallal nem lettünk puszipajtások. Ettől eltekintve nem okozott különösebb nehézséget a program, és ahogy haladtam előre, napról napra éreztem, itt valami olyan történik, amit eddig soha nem tapasztaltam. Egyre energikusabb lettem, könnyebben viseltem a környezetem, sokkal rövidebb idő alatt végeztem el a munkámat, és sokszor kaptam magam azon, hogy csak úgy vigyorgok, minden különösebb ok nélkül.

A méregtelenítésre mindenki máshogy reagál, és különböző ideig csinálják a programot az emberek, de egy valami mindenkinél elkövetkezik. Egy nap felkelsz, és azt mondod: ennél méregtelenebb már nem is lehetnék. Érzed a sejtjeidben, hogy valami egészen csodálatos dolog történt, könnyű vagy, mint a pihe, és tiszta, mint egy forrás. Legalábbis én személy szerint ezt éreztem, és azon nyomban érzékeny búcsút vettek tőlem, mert valami ilyesmi ponton ér véget a sejtszintű testméregtelenítés.

Tavasszal fogtam neki a programnak, és a két hét alatt a természet is szinte kicserélődött. Az első nap még hólatyakban botorkáltam a hotel felé, az utolsón pedig madárcsicsergős, virágnyílós, ezerszínű, illatos világ fogadott. Nemcsak odakint, de mélyen, legbelül is.

További információ:
Tiszta Test Kft.

Tartalommegosztás

Feliratkozás Feliratkozás a címlapon megjelenített tartalmakra csatornájára