fogorvos

Fehér fogak, a Fuji, no meg a Jenő

Akkor már ott tartasz, hogy végül is elfogadod a korodat, az alakodat is, hála a rendszeressé vált testmozgásnak, a visszafogottabb éjszakai pizzázásoknak – bár négysajtosról háromsajtosra váltani önmagában nem elég a jó diétához – és annak, hogy a párod nemrég felfedezte, hogy a nagytükrötök mögé a szaki egykor rejtélyes okokból egy összehajtott papírt tömött, így az eddig enyhén domború volt. Legalább fél centivel szélesebbnek mutatott. Ez volt hát az ok. Válladról a kő nagy csörömpöléssel zuhan a mélybe.

„Felkacagsz. Aztán gyorsan véget vetsz a viháncnak. Valami nem stimmel a fogaddal.”

A dokinál fél évente megfordulsz, rendszeresen le is kapja a fogköveket, meg nagyleltárt csinál, különösebb problémád nincs, megvan mind, na jó a bölcsességfogadról pár éve lemondtál, nem lett volna hiteles. Mégis, úgy fest, csak a sötétebb ruhák mellé mutat jól a teleszájas mosolyod, a krémszínű mellett már nem nagyon virít.